- Emma, kész vagy? - jött be a szobába Liam. Ahogy meglátott elmosolyodott.
- Bocsi, de még nem! Nem tudom felvenni a gatyám. - elnevette magát. - Most mi van? Tudom, hogy dagadt vagyok.
- Nem vagy az!
- De igen és ne vitatkozz egy terhes nővel!
- De..
- Nincs semmi de, most pedig segíts lécci.
Segített magamra tuszkolni a gatyát, ami nem ment annyira könnyen. Most vagyok hét és fél hónapos kismama, de már nagyon nagy hasam van. Nagy a pici.
A ruhám valahogy így nézett ki.
- Nincs mit Szívem! Értetek bármit!
- Ideje indulnunk! Ha nem akarod megváratni a srácokat és a rajongóitokat.
- Oké.
Liam sikeresen letámogatott a lépcsőn, majd ki a garázsba a kocsihoz. Miután betuszkoltam magam a kocsiba, Li becsukta mögöttem az ajtót és ő is beszállt a vezető ülésbe.
Lassan odaértünk a közönség találkozó helyszínére. Rengetegen várakoztak már ott.
Most lesz az első alkalom, hogy kismamaként látnak a srácok rajongói. Tudják az örömhírt, de még nem jelentem meg nyilvánosan.
A parkolóban Liam kisegített a kocsiból, mert majdnem visszaestem, majd a bejárathoz sétáltunk. A rajongók egyből észrevettek minket. Elkezdtek sikítozni és fényképeket csinálni. Mi pedig csak mosolyogtunk. Jelenlegi állapotomba inkább a nyugalomra vágyom, de hiányzott már ez a nyüzsgés. Jó volt újra találkozni a srácok rajongóival.
Viszonylag hamar bejutottunk az épületbe. A srácok és a barátnőik/feleségeik már ott voltak. Szokás szerint mi érkeztünk meg utoljára.
- Nah végre! - öleltek végig a lányok.
- Mi tartott eddig? - kérdezte El, aki szintén annyi idős kismama volt, mint én. Ugyanarra a napra is vagyunk kiírva.
- Bocsesz, de meggyűlt a bajom a nadrággal. - a lányok csak mosolyogtak, a srácok, Liam és Lou kivételével röhögtek. El a fülembe suttogott.
- Nyugi, nekem is...
- Jah, már értem...
/Körülbelül nyolc hónappal később/
- Tyetyetyetyetye.... - magyarázta Dominic, a kisfiúnk.
- Igen, kincsem! Tyetyetyetyetye... - annyira aranyos.
Nem bírok betelni azzal a kis aprósággal. Nagyon szép kisbaba. Egy napon született Louis-ék kislányával, Amily-vel. Nagyon boldogok voltunk és vagyunk is. Egy percre sincs nyugtunk.
/Dominic(valóságba ő az unokaöcsém)/
Barna szemű kicsi lurkó. Inkább olyan Liam barna a szeme. Ezt is az apukájától örökölte. :)
- Hát itt vagytok! - jött be Liam a baba szobába. A vendég szobát megcsináltuk Doma szobájának.
- Igen, itt vagyunk! Nézd itthon van apa.
Ahogy meglátta az apukáját, majd kiugrott a kezemből. Liam felvette és Doma hozzábújt.
- Hogy van az én nagy fiacskám? Ma is boldogítottad anyut? - Dominic csak lelkesen mosolygott és várta a puszi áradatot.
- Gyere Doma. Mutassuk meg apának, hogy mit tanultál ma!
Dominic szépen helyet foglalt az ölemben.
- Intsél pápát apának!
Elkezdett integetni.
- Hát te nagyon ügyes vagy!
Dominic inkább visszaszeretett volna menni az ágyába játszani, így visszatettük.
Liam átölelt. Ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. Néhány másodperc múlva levegő hiányában szétváltunk.
Ekkor észrevettük, hogy Doma áll. Hogy mi???? Hét hónaposan áll... Atya úr isten!!!
- Dominic Tom Payne te vagy a világ legokosabb babája!!!
Örömünkben felkaptuk az angyalkánkat és elkezdtünk neki énekelni...
