40. fejezet - Jövőben....

Drága Manókáim! Elérkeztünk az utolsó részhez.... Lehet, hogy túl gyorsan megírtam a blogot és nem lett valami jó, de a visszajelzésekből és a komikból azt szűröm le, hogy tetszett... Remélem, hogy a most következő rész is tetszeni fog... Legyetek jók!! Olvassatok továbbra is sokat!!! De a legfontosabb, hogy legyetek hű Directioner-ek!!! Szeressétek továbbra is a fiúkat.... Puxa: Emma....

40*

/ 3 évvel később /

Louis és Eleanor nagyon boldog házasságban élnek... Nagyon mozgalmas az életük, ugyanis lányuk, Amily eléggé virgonc kislány.... ÉS hát Louis se bír nyugton maradni egy percet sem... Volt kitől örökölnie Amily-nek... Amúgy a lányuk Louis kék szemét és Eleanor haját örökölte... Nagyon szeret mosolyogni....
Harry és Tamara háza táján is kopogtatott a gólya, vagyis csak kopogtatni fog... Ők is nagyon boldog házasságban élnek és már nagyon várják a lurkó érkezését....
Bella és Niall közös lakásba költöztek, de ők se távolodtak el a bandától... London külvárosában vettek egy kertes házat.... Fontolgatják a közös élet témát is, de még nem döntöttek e téren... Majd mindennek eljön az ideje. Simon, teljes mértékben elfogadta, hogy lánya a világhírű Niall Horan barátnője... Most már nem veszekszenek egymással....
Rebecca és Zayn a lánykérés után fél évvel már össze is házasodtak, csak hát minket is elfelejtettek értesíteni a dologról... Éppen Malibu-n nyaraltak, mikor is megtörtént az esküvő.... Olyan spontán dolog volt.... Nekik is van már egy lányuk, aki egy éves és az Ashley nevet kapta... Apukája haját örökölte és anyukája kék szemével büszkélkedik... Nagyon virgonc kislány, már így egy évesen is....
Liam-mel egyszerűen csodálatos az életünk, amit fiunk Dominic tesz teljessé... Nagyon aranyos és virgonc fiú... Olyan mint én voltam kicsinek... Általában Amily és Dominic együtt szoktak játszani, mi pedig akkor rettegünk, hogy kitör a harmadik világháború... Kész életveszély őket összeengedni...Olyanok, mint Louis és én... Csak az a különbség, hogy mi nyolc évesen voltunk ilyenek.... Nagyon szeretjük Domi-t és egymást is... Sokan azt mondják, hogy a párok elhanyagolják egymást egy gyerek születése után, de nálunk ez nem így van... Mindig tudunk együtt tölteni egy kis időt, legyen szó akár egy röpke óráról is....
A srácok sok időt töltenek a családjukkal, de nem felejtették el, hogy honnan indultak... Igaz, hogy tartanak egy egy éves szünetet, de a rajongók megértik... A fiúk már nem tizenévesek... Szükségük van a családjukra... Reméljük, hogy a One Direction még jó sokáig a toppon marad....
Hát így alakult az életünk... Megtaláltuk a szerelmet... Egy nagy boldog család lettünk... Pedig emlékszem, hogy négy-öt éve az a boldogság elérhetetlennek tűnt... De egyszer minden álom valóra válhat.....

The End

Tudom, hogy rövid lett ez a fejezet, de sajnos ennyi telt tőlem... Köszönöm, hogy figyelemmel kísértétek a blogom!! Sziasztok!!! ILUSM... Emma...

39.fejezet - Baba...

Kicsi Bogárkáim! Köszönöm nektek, hogy olvastátok/olvassátok a blogomat! Nagyon jól esnek az elismerő komik! De hamarosan elérkezünk a befejező részhez...Ami a következő lesz! De addig is itt egy újabb rész...Remélem, hogy tetszeni fog! Puxa : Emma

39*

A gyors fejszámolás után, fölpattantam, már amennyire gyorsan csak tudtam és berohantam a szobába. Liam épp háttal állt nekem... Lassan odamentem hozzá és bűnbánóan lehajtottam a fejem... Vettem egy nagy levegőt és szólásra nyitottam a számat, de hang nem jött ki rajta... Ekkor fordult meg Liam..
- Kicsim, minden rendben? - kérdezte aggódva, miközben leültünk az ágyra.
- Hát...izé..nem...is...tudom...- dadogtam. - Félek, hogy nem fogsz neki örülni....
- Nem baj, mondjad. - bátorítóan megfogta a kezem és egy puszit lehelt ajkaimra. - Soha nem haragudnék rád.
- Oké. - kezdtem hozzá. - Emlékszel arra az estére, mikor megkérted a kezem?
- Igen, de miért?
- Mert azon az estén...nem....védekeztünk...és...hát...szerintem terhes vagyok... - nem várt reakció fogadott...
- De, hát ez jó hír!!! Gyerekünk lesz!!! - felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Ho..ho.. Ne olyan gyorsan. Még nem biztos. El kell menni és venni kell egy tesztet. - néztem rá mosolyogva.
- Oké, akkor szépen felöltözöl és megyünk és veszünk. - nagyon meglepett a reakciója. Azt vártam, hogy ki fog akadni, de kellemesen csalódtam.
- Rendben, akkor felöltözök.
- Oké... - én a gardróbba mentem és felöltöztem.
Egy egyszerű összeállítást választottam.

Végül elindultunk. Nagyon ideges voltam. Nem is ideges, hanem inkább izgatott... Nagyon kíváncsi vagyok a teszt eredménye miatt....
Kézen fogva mentünk a gyógyszertárig, majd bementünk....
- Jó napot! - köszönt a nő mosolyogva. - Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot! Egy terhességi tesztet kérnénk. - feleltem.
- Melyiket adhatom?
- A legmegbízhatóbbat. - mondtam.
- Máris. - odanyújtott egy kis papír zacskót, ami a tesztet rejtette. - 5 font lesz. - átadtuk neki a pénzt.
- Köszönjük! - mondtuk, majd távoztunk a patikából.
Haza felé beszélgettünk.
- Ugye nem lesz baj, ha mégsem vagyok terhes? - kérdeztem.
- Ugyan. - legyintett. - Majd eljön az ideje a babának. Ha most, akkor most. Ha később, akkor később.
- Köszönöm! De olyan fura elképzelni magunkat szülőnek, bár kellemes. - egymásra mosolyogtunk.
Néhány perccel később haza is értünk. Lepakoltunk, majd vettünk egy nagy levegőt és megcsináltam a tesztet. A dobozon azt írták, hogy 20 percet kell várni az eredményre... Addig fel-alá járkáltunk vagy csak ültünk és néztünk a semmibe.
Végül jelzett a telefon, hogy lejárt az idő. Remegő kézzel fogtam meg a műanyagot, amin az eredmény állt. Becsukott szemmel fogtam, majd lassan kinyitottam és megnéztem... TEATYAÚRISTEN!!! ..... Az eredmény pozitív lett, vagyis lesz egy közös gyerekünk...Egy kicsi babánk...
- Na? - nézett érdeklődve Li.
- Szülők leszünk! - mondtam határozottan.
Liam megpörgetett a levegőben és egy szenvedélyes csókban részesített.
- Lesz egy gyerekünk! - mondtuk egyszerre....
Hátulról átölelt és a kezünkkel szívet formáztunk a hasamon...

Annál csodálatosabb érzés nincs is, mikor megtudod, hogy lesz egy babád attól az embertől, akit az életednél is jobban szeretsz...
- Kérjünk időpontot a dokinál... - már nyúltam is a telefonomért és tárcsáztam anyu dokiját.
- Igen? - vette fel néhány pillanat múlva a kagylót. - Itt Dr. Smith.
- Szia  Jenna. Itt Emma. - mondtam vidáman. Jenna nagyon kedves, aranyos és mindemellett nagyon okos orvos. Imádom. Még én is nála születtem. Annyi idős, mint anya.
- Áhh, szia! Minden rendben?
- Igen, de most azért hívtalak, hogy szeretnék nálad időpontot kérni.
- Egy barátnődnek?
- Nem, magamnak...
- Csak nem?
- De, legalábbis a teszt szerint és a tünetek is megvannak.
- Oké, mivel az egyik betegem most mondta le, így jöhetsz egy óra múlva.
- Oké, köszi és kérlek ne szólj senkinek se.
- Nem szólok! Akkor várlak!
- Szia! - azzal letettem a telefont. - Egy óra mehetünk, feltéve ha el szeretnél jönni.
- Persze, hogy elmegyek!
Az az egy óra nagyon hamar eltelt.... Végül is összekellet szednem a papírjaimat és még sorolhatnám. De sikeresen megérkeztünk Jennához.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva. - Látom a büszke apuka is eljött..
- Igen. - mondta Liam. - Szia Jenn! Hogy vagy?
- Köszi, jól, amint látom ti is. - nézett még mindig mosolyogva.
Bent lefektetett az ágyra és felhúzta a felsőmet, majd nyomott rá zselét.
- Akkor nézzük. - az ultrahanggal fel le körözött a hasamon, majd elmosolyodott. Liam pedig megfogta a kezem és ő is mosolygott. De én nem láttam semmit.
- Min mosolyogtok? - kérdeztem - Nem látok semmit... - Jenna megállította a képet, majd segített felülni és már én is láttam, amit ők.
Egy bab szem nagyságú foltot láttam, ami a mi kicsi babánk volt. Az örömtől elkezdetek folyni a könnyeim.
- Gratulálok! - nézett ránk Jenna, miközben letörölte a hasamat. - Úton van a trónörökös...
- Köszönjük! - mindketten megöleltük, majd eljöttünk.
- Akkor szerintem menjünk a többiekhez.. El kell mondani nekik... - szólalt meg Liam. - Annyira boldog vagyok!
- Én is, de előtte el kell mondani anyuéknak. A kocsiból felhívjuk őket.
A kocsiba előkerestem a mobilom, majd kikerestem anyu számát és tárcsáztam, de nem vette fel... Utána hívtam Josh-t, de ő sem... Az utolsó próbálkozásom a vezetékes volt....De azt sem vették fel... Lehet, hogy alszanak, éjszaka úgy se nagyon tudnak...
- Majd elmondjuk nekik később... - elindította a kocsit, és már száguldottunk is a villába.
Útközben az ablakon néztem kifelé... Egyszer láttam egy kismamát is, amint a párjával sétál... Már a terhessége végén járhatott, mivel nagy pocakja volt...
Fél óra alatt meg is érkeztünk a bandához... Meglepetésünkre mindenki ott volt... Azt hittem, hogy körbe kell járnunk egész London-t...
- Sziasztok! - léptünk be az ajtón. Hangunkra előjöttek a ház különböző helyeiről.
- Hát ti? - kérdezte Niall, aki egyik kezével Bella kezét fogta, másik kezében pedig egy tál popcorn-t tartott.
- Kaja... -csaptam le egyből a tálra. Mostanában egyre nagyobb az étvágyam, de hát a manó miatt nem is csodálom...
- Mi van? Éheztek? - ez hülye...
- Nem, csak éhes vagyok. - néztem rá, miközben elvettem tőle a tálat.
A többiek is megérkeztek és leültettük őket a kanapéra. Vettünk egy nagy levegőt, majd felálltunk és elmondtuk a nagy hírt...
- Srácok, - kezdtem hozzá - el kell nektek valamit mondanunk.... Nem rég megtudtuk, hogy bővülni fog a Direction família.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Louis, de utána leesett neki. - Babátok lesz?
- Igen. - mondtuk egyszerre.
- Áhhhh...-kezdett el sikítozni Reb, Bell és Mara, de El és Louis olyan furán néztek.
- Ha már itt tartunk, akkor mi is elszeretnénk mondani valamit. - állt fel El magával húzva Louis-t. - Mi is babát várunk... - teatyaszentisten!!! Mivanitt???
Egész délután a babákról beszélgettünk... Mindenki nagyon boldog volt... De nálunk jobban nem, maximum El és Lou... Olyan jó érzés, hogy lesz egy gyerekünk....
Késő délután sikerült elérni anyát is, aki nagyon boldog volt a hír hallatán....Körbe telefonálta az egész családot az örömhírrel... Mindenki nagyon boldog volt, főleg, hogy két pici taggal bővülni fog a nagy családunk....

38.fejezet - Esküvő nem mindennapi kérdéssel

38*

/ 1 hónappal később /

Ebben a hónapban elég sok minden történt és hát eléggé mozgalmas volt... A legeslegfontosabb, hogy megszületett a húgom, aki a Jennifer nevet kapta vagyis Jennifer Elizabeth Morgen.
A másik nagyon fontos dolog, hogy most lesz az esküvőnk... Remélem, hogy minden jól fog alakulni... Már nagyon ideges vagyok. És még Liam se tud megnyugtatni, mert az esküvő előtt nem találkozhatunk, így a lányok próbálkoztak....
A lányok annyira izgalomba jöttek az esküvő hallatán, hogy rögtön szervezkedni kezdtek... Reb megtervezte a ruhákat, Eleanor intézte a virágokat, Bella és Tamara pedig a vendéglistát állították össze, ami nem volt egyszerű feladat.... Ugyanis a fiúk egy versenyt hirdettek ki, mely szerint 5 Directioner részt vehet az esküvőn... Tinilányok milliói olyan szinten megörültek, hogy elkezdtek nekünk is írogatni, hogy hadd jöjjenek el, de végül is meg van az öt szerencsés nyertes...
Az esküvő azért is különleges, mert a srácok énekelni fognak és...hát...Zayn-nek van egy különleges meglepetése Reb számára, amit sajnos még nem árulhatok el....De egy biztos, Reb nagyon fog neki örülni....
Ekkor pittyent a telefonom. Megnéztem és láttam, hogy Liam írt twitter-en....
@EmmaColins:  "Felajánlhatom neked az életemet, de nem lesz hosszú élet. Felajánlhatom neked a szívemet, de nem tudom, hányat fog még verni. Viszont annyira szeretlek, hogy reményeim szerint nem fog érdekelni, ha önzőségemben arra vágyom, hogy a hátralévő napjaimat, akármennyi is van még belőlük, boldogan éljem le veled."  NAGYON SZERETLEK!!!! <3 
De aranyos!!!...Kerestem egy idézetet, amit el is küldtem neki....
@Real_Liam_Payne: "Egyszer csak azon kaptam magam, hogy fülig szerelmes vagyok beléd, és ettől kezdve valahogy kerekebb lett számomra a világ. Szebbnek láttam a napsütést, illatosabbnak éreztem az esőt, boldogabb voltam attól, hogy élek, és hogy a közeledben lehetek. A valóságban a szerelem ezerszer szebb és jobb, mint valaha hittem. A szív dübörög, a lélek ujjong, a test ünneplőbe öltözik, hogy a legszebb formáját nyújtsa, és amikor egymás karjaiba olvadunk, megszűnik létezni a világmindenség..." Én is NAGYON SZERETLEK!!! <3
Néhány perc múlva jött is a válasz:
@EmmaColins: Már alig várom, hogy meglássalak.... Nagyon hiányzol.... :( <3
Én viszont ezt írtam:
@Real_Liam_Payne: Én is nagyon várom, hogy lássalak.... El se tudod képzelni, hogy mennyire hiányzol, de nem szomorkodj, mert 3 óra múlva találkozunk.... :) Most megyek és széppé varázsolom magam.... <3
És jött az utolsó:
@EmmaColins: Te mindenhogy szép vagy!!!! <3 :) Szia Tündérlány!!!
És elküldtem a válaszomat: 
@Real_Liam_Payne: IMÁDLAK!!! Szia Leeyum!!! <3 :) 
Végül bejött Reb és Bell... Bell fogja a hajamat csinálni, Reb pedig a sminket... A végeredmény valahogy így festett: haj,smink 
A lányokat anyu váltotta fel.
- Szia Anyu! - öleltük meg egymást.
- Szia Kincsem! El sem hiszem, hogy férjhez mész.... - egy könnycsepp gurult le az arcán, amit letöröltem.
- Anyu, ne sírj! Ez csak egy esküvő... Minden olyan lesz, mint volt...
- Tudom, de olyan fura, hogy egyik pillanatban még óvodába viszlek, a másik pillanatban pedig az oltárnál állsz.... Nem vagy többé az én kicsi lányom!
- Én mindig a te kicsi lányod maradok, csak egy kicsit nagyobb kiadásban... - ezen elmosolyodott - Szóval nincs több sírás! Ez az én esküvőm és megtiltom, hogy sírni merj! 
- Igenis főnök!
- Amúgy Jenny-t hol hagytad? - kérdeztem, ugyanis az imádni való húgomat sehol sem láttam.
- Josh-al van, most egyedül szerettem volna veled beszélni... - ajjajj mit tettem?
- Most bajban vagyok?
- Dehogyis... Csak szerettem volna veled beszélni erről is, arról is.
- Ha egy kicsit konkrétabban megfogalmaznád, akkor örülnék neki.... 
- Nos, arról lenne szó, hogy...hát...ugye nem azért házasodtok össze, mert nem voltatok, hogy is mondjam...elővigyázatosak? 
- Anyu, te ezt kinézed belőlem??? De most komolyan??? Szerinted becsaptam volna Liam-et??? Csak kihasználtam volna, mert híres??? 
- Jó, sajnálom, de muszáj volt megkérdeznem... 
- Oké, de legközelebb bízz bennem... Nem ilyennek neveltetek apuval...
- Igen,tudom és sajnálom... 
- Nincs semmi baj... - ekkor jött be Reb teljes harci szerelésbe öltözve, mondván ideje készülődnöm. 
Anyu kiment és Reb bent maradt velem. 
- Minden rendben Em? - kérdezte.
- Igen, csak fura, hogy alig fél óra múlva férjes nő leszek...
- Nekem mondod... - pedig ha tudnád, hogy Zayn mi tervez... - Egyszer majd jó lenne Zayn feleségének lenni... - ábrándozott.
- Ha most megkérné a kezed, akkor mit mondanál? 
- Hááát... Ezer százalék, hogy igent, de kétlem, hogy megkérne, mivel nem járunk még egy éve...
- Liam 8 hónap után kérte meg a kezem, szóóval...
- Igen, de ti olyan összhangban vagytok, hogy ilyen más embernél nincs...
- Reb, ti olyanok vagytok mint egy egész... Nem tudtok a másik nélkül létezni...
- Köszi, de ideje felöltöznöd, mert nem lenne jó, ha megvárakoztatnád a vőlegényedet...
- Az esküvőkön mindig késik a menyasszony, miért én lennék a kivétel?
- Mert...Míg én szervezem az esküvőt, addig pontos leszel...
- Értettem főnök! 

Nem kis nehézségek árán sikerült felvennem a ruhát, ami természetes volt és mégis olyan Emmás.... Látszik, hogy Reb zseniális tervező.... 
A lányok ruháit is Reb tervezte, azok is csodálatosak lettek... Hajlandóak voltak lila ruhát felvenni...Ezaz!!! 
Az a félóra nagyon hamar elröppent...És egyre izgatottabb és idegesebb lettem... Josh kísért az oltárhoz...
Előttem a lányok szép sorjában bevonultak, majd az én zeném következett... Lassan elindultunk... A templomban mindenki csak engem figyelt, amitől még idegesebb lettem, de amint megláttam Liam-et minden feszültség el szállt belőlem. Csak rá koncentráltam és sikerült megnyugodnom... Legszívesebben odarohantam volna hozzá, de nem tehettem, így csak mosolyogtam rá... Ő pedig viszonozta azt... 
Egy örökké valóságnak tűnő idő alatt értünk oda... 
- Gyönyörű vagy! - súgta Liam, miközben a pap felé fordultunk. 
A tiszteletes intett, és a vendégek helyet foglaltak, majd elkezdte a szertartást....
- Tisztelt Jelenlévők! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Isten színe előtt is örök hűséget fogadjon egymásnak e két fiatal... Sok viszontagságon mentek keresztül, de az út végén megtalálták egymást és az igaz szerelmet... - ekkor hozzám fordult. - Emma Jennifer Colins, fogadod, hogy az itt jelenlévő Liam James Payne hű társa leszel, jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
- Fogadom!
- Liam James Payne, fogadod, hogy az itt jelenlévő Emma Jennifer Colins hű társa leszel jóban, rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ?
- Fogadom!
- Ezennel házastársaknak nyilvánítalak benneteket! Megcsókolhatjátok egymást! - ajkaink lassan közeledni kezdtek egymás felé, mígnem szenvedélyes csókban forrtak össze... A vendégek pedig tapsolni kezdtek... 

#kis idő múlva#

A gratulációk végén öt ismeretlen lány jött oda hozzánk. Tudtam, hogy ők a nyertesek. Végül is egy barna hajú, 16 év körüli lány jött oda hozzánk. Kicsit félve kezdett hozzá a beszédhez.
- Gratulálunk! Kívánjuk, hogy legyetek boldogok!!! ÉS minden Directioner ezt kívánja!
- Köszönjük! - néztünk rá mosolyogva.
Megöleltük őket, amitől nagyon boldogok lettek...Bár a gratuláció után távoztak...
...
A vacsora után a srácok felmentek a színpadra énekelni...Elénekelték a Little Things-t, a Truly Madly Deeply-t és az Irrasistable című számukat...
A számok után Zayn maradt a színpadon a többiek pedig lejöttek és leültek. Most jött, aminek jönnie
kellett...Egy bátorító pillantást küldtem a fiú felé, aki vett egy nagy levegőt, majd megszólalt.
- Rebecca, fel jönnél ide? - kérdezte barátnőjétől. Reb pedig először meglepődött, majd sietve felsietett a kedveséhez. Becca érdeklődve figyelt. - Lenne hozzád egy kérdésem... Szóval... - Zayn féltérdre ereszkedett, majd feltette a mindent elsöprő kérdést - Hozzám jönnél?
- Igeeeennnn.... - ugrott a nyakába Reb, mi pedig tapsoltunk és mosolyogtunk. Nos...hát...ez volt az a titok, amit nem mondhattam el.. Zayn megkért, hogy puhatolózzak Reb-nél, illetve segítsek neki a gyűrű választásban, ami viszonylag könnyen....na, jó nehezen ment... Reb az egyszerűség híve, de nagyon szereti a bohókás dolgokat.. Végül egy egyszerű darab mellett döntöttünk.

Reb nagyon boldog volt, de miután lejöttek a színpadról rögtön oda jött hozzám és megölelt.
- Köszönöm! - nézett rám hálásan.
- Ugyan mit? - kérdeztem hülyén.
- Ne csináld ezt, tudom, hogy te segítettél neki...
- Én nem...
- De igen! Elmondta... - itt rosszallóan Zayn-re néztem.
- Rosszabb vagy mint az öreg nénikék!
- Nem is...
- De igen... - őt is megöleltem. Majd folytattuk az ünneplést....

#1 hét múlva#

Liam-mel Svájc-ban voltunk nászúton... Elmentünk síelni... Nagyon jól szórakoztunk, főleg, ami az éjszakákat illeti. Hidegben elég forró hangulatot csináltunk....
Most más itthon vagyunk, de nem érzem valami fényesen magam... Lehet, hogy megfáztam... Már két napja minden reggel hányingerem van és émelygek...
A mai reggelt is a fürdőben töltöttem... Úgy éreztem, hogy mindjárt kiadok magamból mindent, de nem jött semmi... Felálltam és a mosdóhoz mentem, hogy egy kicsit megmossam az arcomat, hátha segít... De sajnos nem volt törölköző elő véve, így elkezdtem kutakodni a szekrényben és a törölköző helyett egy kicsi kék doboz akadt   a kezembe...
Teatyaúristen!!! Gyors számolgatásba kezdtem, majd rájöttem, hogy már két hete késik... Ez nagyon sok.... Még sosem volt ilyen... Mindig pontosan jött meg, de most nem...
Ekkor összeállt bennem a kép.... Reggeli rosszullét... és stb... Majd eszembe jutott, hogy a lánykérés utáni alkalommal nem védekeztünk... Te jó ég...lehet, hogy terhes vagyok...
Erről azonnal szólnom kell Liam-nek...

37. fejezet - Korcsolyázás meglepetéssel

37*
(Szeretném megköszönni Reb-nek a korcsolyázós ötletet.... Köszi!!! Szeretlek!!!!) 
A srácok már két napja titkolóznak előttem, remélem nincs semmi baj. Annyit viszont tudok, hogy a lányoknak fogalmuk sincs az egészről. Tegnap sorba kérdezgettem őket, de nem tudnak semmit sem... Már nagyon kíváncsi vagyok...Utálom a titkokat.
Délután volt egy kis dolgom a városban, így későn értem haza. Otthon azonban csak egy levél fogadott. Gyorsan kivettem a borítékból a papírt, majd elolvastam. Ez állt rajta:
Emma,
Sajnálom, hogy nem voltam melletted, de elkellet intéznem valamit. ;)  Öltözz melegen és gyere a kedvenc kori pályánkra... <3
Szeretlek!
Liam <3
Milyen aranyos.... A levél elolvasása után átöltöztem. Az alkalomhoz illő összeállítást választottam.

Nem akartam Liam-et megvárakoztatni, szóval gyorsan hívtam egy taxit. Miután megérkezett az autó, lediktáltam a sofőrnek a címet, majd hátra dőltem és néztem kifelé az ablakon.
Viszonylag hamar megérkeztünk a helyszínre. Liam már ott várt. Miután oda adtam a pénzt a sofőrnek, kiszálltam és mosolyogva mentem oda hozzá. Ajakit enyéimre tapasztotta...Csókja néhány pillanatra elvette az eszemet....
- Örülök, hogy eljöttél. - válaszként egy lágy csókban részesítettem.
- Miért is kellet idejönnöm? - kérdeztem kíváncsian.
- Háááát.....majd meglátod, de gyere. - mögém lépett és kezeivel eltakarta a szemeimet. - Nem ér lesni.... - néhány pillanat után megálltunk - Készen állsz? - erre csak egy igent jelző bólogatás volt a válasz.
Mikor elvette a kezeit meglepő látvány tárult elém.

Az egész pálya ki volt világítva, ami felettébb tetszett. Hátranéztem Liam-re, aki mosolyogva figyelte a reakciómat. A tekintetem visszavándorolt a pályára, amin most már egy kérdés állt.
Hozzám jössz feleségül? 
Először el se akartam hinni...Elképedtem...Legyek Liam felesége....Hátra fordultam, Liam pedig komolyan nézett rám. Majd féltérdre ereszkedett és feltette a kérdést.
- Hozzám jönnél feleségül? - nem gondolkoztam a válaszon....
- Igen, igen... Ezerszer is igen. - megcsókoltuk egymást, majd a zsebéből elővett egy dobozt amiben egy lélegzet elállítóan szép gyűrű volt. Felhúzta az ujjamra, majd ismét összetapasztottuk ajkainkat. Hamarosan Mrs. Payne leszek.... El se hiszem......

- Szeretlek! - mondta mosolyogva.
- Én is! Nagyon! - átvettük a korcsolyákat, majd a jégre mentünk.
Felejthetetlen volt ez a néhány óra....
.........
- Haza vagy a villába megyünk? - kérdezte.
- Menjünk haza, majd holnap elmondjuk nekik a hírt. Hadd gyötörje őket a kíváncsiság. - ravaszul elmosolyodtam.
A taxi fél óra alatt megérkezett a lakáshoz.
Bent levettük a kabátjainkat, majd felmentünk a szobába.
- Elmegyek fürdeni. - mondtam.
- Én nem mehetek veled? - kisfiúsan legörbítette az ajkait, nekem pedig mosoly terült szét az arcomon.
- Hááát... Nem is tudom.... - közelebb léptem hozzá, mélyen a szemébe néztem, majd válaszoltam. - Jöhetsz, de csak most az egyszer....
- Oké, akkor legközelebb nem én megyek veled, hanem te jössz velem. - mind ketten elmosolyodtunk.
Gyorsan teletöltöttem a kádat meleg vízzel, raktam bele habfürdőt is, természetesen. Miután elzártam a csapot, beültünk a kádba. Hátamat Liam mellkasának döntöttem, ő pedig belecsókolt a nyakamba.
- Többször is csinálhatnánk ilyet. - a hangom inkább csak suttogásnak hangzott.
- És még te mondtad azt, hogy most az egyszer. Tudom mi a jó...
- Igen, tudod. - kicsit elfordítottam a fejem, így pont megtudtuk egymást csókolni...
Viszont egyre hevesebbek lettünk. Gyorsan megtörölköztünk, majd a szobában folytattuk.
Liam lassan elfektetett az ágyon és fölém kerekedett...Egyre szenvedélyesebben csókoltuk egymást... A végén áttért a nyakamra... Először csak apró puszikat nyomott rá, majd kiszívta... Én pedig hangosan felnyögtem... Végig simítottam a hátán és a mellkasán.... Az éjszaka egyre forróbb és szenvedélyesebb lett.....

Reggel vagyis inkább délelőtt 11-kor keltem. Bár az éjszaka után nem csodálkozom, hogy ilyen sokáig aludtunk. Liam még békésen szuszogott mellettem. Nyomtam az arcára egy puszit, majd felkeltem. Az egyik ingét magamra vettem, majd lementem a konyhába reggelit készíteni. A választásom a sajtos omlettre esett. A reggeli mellé csináltam még két bögre kávét is. Éppen tálaltam, amikor meghallottam, hogy Liam jön le.
- Jó reggelt! - köszöntem neki boldogan.
- Neked is Manó! De jó inged van! - mondta, miközben szenvedélyesen megcsókolt. - Nekem is valami hasonló van...
- Igen, tudom. Amúgy nem baj?
- Dehogyis...Irtó sexy rajtad, szóval csak nyugodtan... - éreztem, ahogy elvörösödök. Ennek két oka volt. Az egyik Liam szavai, a másik pedig Li felsőteste volt. Olyan sexy... Ahhhh....
Reggeli után, normálisan felöltöztünk.

Öltözés után kocsiba pattantunk és meg sem álltunk a villáig, azonban le kellett még rendeznem egy telefon hívást. Gyorsan kikerestem anya számát, vettem egy mély levegőt és tárcsáztam. Anyu néhány csöngés után felvette.
- Szia Kicsim! Minden rendben? - kérdezte.
- Szia! Öhm, minden. Veletek?
- Itt is. Miért hívtál?
- Hát...csak...izé...Liam megkérte a kezem és én igent mondtam.... - ekkor elkellet tartanom a fülemtől a mobilt, mert anyu egy hatalmasat sikított.
- Jujj, Kincsem...Gratulálunk!!! Ez de jó!!! A lányom férjhez meg...Ez annyira hihetetlen...
- Nekem mondod. - megérkeztünk a többiekhez. - Most mennem kell! Majd még beszélünk! Szia! Szeretlek!
- Oké. Szia!
Oké, ez el is van intézve... Már csak mindenki másnak kell elmondani....
Kiszálltunk a kocsiból és az ajtóhoz sétáltunk. Bátorításként megfogta a kezem, majd bementünk.
- Hé Mindenki! Meg jöttünk! - kiabáltam el magam.
- A nappaliban vagyunk! - jött a válasz Bell-től.
Oda mentünk hozzájuk és üdvözöltük egymást. Mindenkit megöleltem. Éppen Louis-t öleltem, mikor Tamara rá egyáltalán nem jellemző módon elkezdett sikoltozni. Mindenki ijedten nézett rá.
- Ti..ti..ti.. - dadogta.
- Igen, ezért jöttünk. - mondta Liam. - Szóval az van, hogy megkértem Em kezét...
- És én igent mondtam. - fejeztem be a mondatát.
A fiúk csak mosolyogtak, a lányok pedig sikoltoztak. Miután megnyugodtak gratuláltak nekünk.... Késő estig hallgattuk Reb és El  terveit az esküvőhöz... Még az időpont sincs kitűzve, de már elkezdték megtervezni a ruhákat, a vendéglistát...és stb. Örülök, hogy vannak nekem... Általában egy esküvőn egy nyoszolyó lány van, de nekem kapásból van négy is... Imádom őket...
- Köszönünk mindent! - néztem hálásan rájuk.
- Ugyan, nem tesz semmit... - mondta El.
- Most már nem kell védekeznetek... - szólalt meg Harry, mi pedig furán néztünk rá. - Tudjátok, ha összeházasodtok, akkor már minden hű-hó nélkül lehet gyereketek... - mi csak a fejünket csóváltuk, de Mara elég rendesen bepirult... Vajon miért???
- Na jó, mi inkább megyünk. - mondta Liam.
- Oké, aztán vigyázzatok magtokra. - nézett utánunk Zayn.
Fél tizenkettő után értünk haza. Gyorsan lezuhanyoztam, majd utánam Liam is elment. Addig twitter-en fent voltam... Kaptam is néhány tweet-et..
@EmmaColins: Gratulálunk! - ez anyától jött...
@Real_Liam_Payne és @EmmaColins: Remélem, hogy nagyon boldogok lesztek együtt! - ezt Reb küldte.
@EmmaColins: Hamarosan Mrs.Payne leszel...Sok boldogságot! - ez Bell volt.
A többiek is hasonlóakat küldtek. Milyen aranyos volt tőlük.... De Niall-é nagyon tetszett.
@EmmaColins és @Real_Liam_Payne: Az esküvőtökön majd én intézem a kaját... :) 
Ez cuki volt tőle...
Miután Liam is végzett bebújt mellém az ágyba és együtt néztük tovább a jókívánságokat... Majd kettő környékén Liam karjai közt álomba merültem.....

36. fejezet - Kalandpark

36*

/ Novemberben /


Két nap múlva december elseje lesz, vagyis hamarosan beköszönt a tél. Mindenki nagyon boldog egymással. Körülbelül egy hónapja döntött úgy Reb és Zayn, hogy közös lakásba költöznek. Ők is maradtak Londonba, csak a város másik végében laknak. Niall és Bella is meg vannak. Bella megbeszélte a dolgokat az apjával és már minden rendben van közöttük. Tamara és Harry is fontolgatják a külön lakás témát, de még nem döntöttek. Hát, kívánjuk nekik a legjobbakat! Eleanor és Louis maga a tökéletes pár. Ha van is köztük vita, azok jelentéktelenek és hamar megoldódnak. Mi Liam-mel nagyon jól megvagyunk. Nem is szoktunk veszekedni... Mindent megbeszélünk egymással, néha egész éjszaka csak beszélünk és beszélünk.
Délelőtt tíz óra környékén keltem, Liam hátulról átölelt és belecsókolt a nyakamba.
- Jó reggelt Tündérlány! - mondta vidáman.
- Neked is Szívem! - megfordultam és egy puszit nyomtam a szájára. - Mióta vagy fent?
- Már régóta, csak néztem, hogy milyen aranyosan alszol. - cukin elmosolyodott. - Mikor szeretnél kelni?
- Én most, elfogadható állapotba kell hoznom magam. - lassan kimásztam mellőle, majd felvettem az egyik ingét.
- Hééé, az az enyém! - mondta durcásan.
- Nem baj! Most az enyém!
- Amúgy irtó sexy-n áll rajtad!!! - nézett utánam.
Gyorsan elvégeztem a szokásos reggeli dolgokat, majd felöltöztem. Liam a szobában várt rám.
- Nem megyünk el a kalandparkba?  - kérdezte.
- De, elmehetünk, úgy is régen voltam már, és elhívhatnánk a többieket is... Lenne egy nap, ahol non stop hülyülés van...
- Oké, akkor szólok Louis-nak. - már tárcsázta is Lou számát.
Én addig felhívtam Reb-et. Három-négy csöngés után felvette.
- Szia Reb! - köszöntem.
- Szia! Miért hívtál?
- Kitaláltuk, hogy elkéne menni a kalandparkba. Van hozzá kedvetek?
- Nekem van, de mindjárt megkérdezem Zayn-t is. - hallottam, ahogy Zayn nevét kiabálja és megkérdezi tőle. A válasz természetesen igen volt.
- Mehetünk... Mikor?
- Legyen egy óra múlva, ha megfelel.
- Oké, akkor egy óra múlva a parknál... Szia!
- Szia! - azzal letette a telefont. Remélem, hogy a többiek is benne lesznek...
- Jönnek...- szólalt meg néhány perc után Liam.
- Oké, akkor irány a kalandpark...
- Menjünk. - felvettük a kabátjainkat, majd bepattantunk a kocsiba és a kalandparkig meg sem álltunk.
Körülbelül 45 perc volt az út kocsival. Azért indultunk el előbb, hogy megvegyük a jegyeket, de nem mi voltunk az elsők. Louis-ék már vártak ránk.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Hali! - hangzott a válasz. Lou már nagyon izgatott volt, úgy viselkedett, mint egy öt éves kisgyerek, aki először jár kalandparkba.
- Nyugi Loui! - megöletem.
- Én halál nyugodt vagyok.... - el is higgyem.
Ekkor jöttek meg Reb-ék is. Őket is üdvözöltük, majd megvettük a jegyeket, ami nem ment zökkenés mentesen.
- Szia! 10 jegyet kérnénk. - mondta Niall.
- Oké, már is adom... - ekkor felnézett és elsikította magát. - Úristen!!! Ti..ti..,hogy kerültök ide????
- Szórakozni jöttünk. - mondta Hazza....
- Okééé, de kérhetnék egy közös képet és autogrammot? - a srácok összenéztek, majd kijelentették a válaszukat.
- Persze... - mi öt percen keresztül szoborként álltunk...
Amúgy milyen hülye kérdés volt már az, hogy mit keresünk itt... A srácok is emberek... Ők is járhatnak ilyen helyekre....
- Itt vannak a jegyek! Jó szórakozást!! És köszönöm!!! - átvettük a jegyeket, majd bementünk a hatalmas kapun....
Rengeteg ember szórakozott, a park megtelt gyerekek nevetésével... Olyan jó ezt hallani...
Miután mindent elmagyaráztak nekünk, illetve tartottak egy biztonsági oktatást, utunkra engedtek minket...
Először az akadálypályát csináltuk meg, ami nem ment simán. Ugyanis megcsúszott a lábam és majdnem leestem... Utána fél órán keresztül azt hajtogattam, hogy jól vagyok és nincs semmi baj... Amúgy is aki szerencsétlen, mint én, az ne menjen fel tíz méter magasba....
A pályát két óra alatt tudtuk megcsinálni mind a tízen. Utána beültünk a park kajáldájába, ahol a srácok kiosztottak néhány aláírást... Utána rendeltünk.
- Ki mit kér? - nézett körbe a társaságon Bell.
- Én azt, ami te. - mondtam.
- Én egy hawaii pizzát.... - ez már Niall volt.
- Dettó! - hangzott a többiek válasza.
Vagyis rendeltünk négy hawaii-t, son-go-ku-t és egy sonkás négysajtos pizzát. El és Reb a son-go-ku mellett döntöttek, Mara és a fiúk a hawaii mellett, Bell-lel pedig sonkás-négysajtosat ettünk...
Kajálás után pihentünk egy kicsit, majd jött a kötél pálya... A pálya 10 méter magasan futott végig és hatalmas tó felett.... Nem lenne jó, ha innen leesnék...
- Én ezt nem merem. - szólaltam meg már fent.
- Miért? - nézett rám Liam.
- Túl magas, és félek, hogy le fogok esni.
- Nyugi nem fogsz, itt leszek mögötted. Max ha leesel, akkor utánad ugrok és kimentelek. - olyan aranyosan nézett rám. Így megjött a bátorságom.
- Oké, de megígéred?
- Igen, meg. - egy gyors szájra puszit adtam neki.
Elrugaszkodtam és már csúsztam is, csak sajnos egy baj volt... Kicsit erősen érkeztem meg a kiállóra és neki csapódtam a fának, ami nem volt épp kellemes érzés.
- Em, jól vagy? - kérdezte aggódva Li.
- Aha, csak a fa megszeretett volna ismerni, így bemutatkoztam neki. - mindketten elröhögtük magunkat, majd folytattuk a pályát....
A nap további része is jó hangulatban telt..... Egész délután hülyültünk....

35. fejezet - Bocsáss meg neki!!!

35*


Reb két nap elteltével sem hajlandó kimozdulni a szobájából, és még mindig nem beszél Zayn-nel, aki egész álló nap a szobaajtó előtt gubbaszt. Két napja nézzük, ahogy szenvednek, vagyis csak Zayn-nen látjuk, Reb-től pedig halljuk. Két nap után meguntuk ezt az egész dolgot, így kezünkbe vettük a dolgok irányítását.
Reggel elvégeztem a rutin dolgokat, majd felöltöztem. Egy laza összeállítást választottam.
Viszonylag korán ébredtem, de nem én voltam az első. Bella és Tamara már a nappaliban beszélgettek egy-egy bögre gőzölgő kávé társaságában.
- Jó reggelt! - köszöntem komoran.
- Neked is! - mondták egyszerre. - Kávé a pulton! - nézett hátra Bells.
- Köszi! - egy halvány mosoly jelent meg  az arcomon.
A pultra felöltem, majd megfogtam a meleg bögrét és gondolkozni kezdtem. De sehogy se akart egy ötlet se jönni. Pedig már nagyon kiszeretném békíteni Reb-et és Zayn-t.
Olyan rossz látni, ahogyan szenvednek. Legszívesebben betörtem volna az ajtót és leüvöltöttem volna Reb haját is, hogy miért nem békült ki még Zayn-nel, de nem vagyok ilyen, szóval erről hamar letettem.
A másik ötletem az volt, hogy felmászok az ablakba és ott megyek be, ami részben tegnap sikerült is, csak hát be volt zárva az az átkozott ablak. Szóval erről is hamar le kellett tennem.
És ennyi. Kifogytam az ötletekből. Ami eszembe is jutott az túl gyerekes próbálkozásnak tűnt....
- Emma hol vagy? - hallottam Mara hangját.
- A konyhában. - kiabáltam vissza.
- Végre. Már vagy tíz perce téged keresünk. Meg van a tökéletes ötlet! - csillantak fel barátnőm szemei. Érdeklődve néztem rá.
- Igen??? Mi az???
- Hát...mondtad, hogy minden szobának van pótkulcsa, aminek most hasznát vehetnénk.
- Még mindig nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni.
- Arra, hogy a pótkulccsal bejuthatunk a szobába. - úgy nézett rám, mintha hülye lennék, pedig még csak túl korán volt ehhez.
- Jaaaa... Tényleg....
- Na végre! Benne vagy?
- Persze, csak meg kell keresnem a kulcsot. - ugrottam le a pultról.
- Már megvan. Már csak a te kellesz.
- Miért én???
- Mert te ismered legjobban Reb-et.
- Ja, oké. - elvettem tőle a kulcsot, majd felmentem a szóban forgó szoba elé.
Vettem egy nagy levegőt, majd kinyitottam az ajtót. A benti látvány teljesen meglepett. Mindenhol zsepi hevert, be volt sötétítve, Reb pedig az ágy közepén összegörnyedve feküdt. Az asztalon megpillantottam a tegnapi vacsit és ebédet, amihez hozzá sem nyúlt. Egyszer megölöm ezért... Miért nem evett??? Miért teszi ezt magával???
Először azt hittem, hogy Becca alszik, de a sírásra utaló hangokból rájöttem, hogy nem. Leültem mellé az ágyra, majd vártam, hogy megszólaljon, ami hamarosan bekövetkezett.
- Mit akarsz? - kérdezte halkan.
- A régi Rebeccát, aki folyton mosolyog és életvidám. - mondtam egyszerűen.
- Akkor hiába jöttél, mert itt csak egy megcsalt, összetört szívű Rebeccát találsz. - lassan elfeküdtem az ágyon és magamhoz öleltem.
- Reb, tudom, hogy nem akarod hallani, de Zayn nem csalt meg...
- Igazad van, tényleg nem akarom hallani...
- DE értsd meg, nem Zayn a hibás. Az a k*rva mászott rá.
- El is higgyem?
- Igen, hidd, mert ez az igazság.
- ÉS tegyük fel, hogy igaz, akkor mit vársz mit tegyek? - nézett rám könnyes szemeivel.
- Beszélj vele! Ennyit kérünk, hogy beszélj vele.
- Oké, de csak egy beszélgetés. - végre megadta magát, látszik, hogy még mindig nagyon szereti Zayn-t.
- Köszönöm! - néztem rá hálásan. - Most pedig szépen hozok neked kávét meg reggelit. - álltam fel.
Azzal a konyha felé vettem az irányt. A többiek már ott vártak rám. Liam-nek adtam egy szájra puszit, a többieket pedig megöleltem.
- Na mi volt? - tért a tárgyra Louis.
- Hát, beszél Zayn-nel. - néztem mosolyogva az említettre.
- Ez most komoly? - nézett vissza rám.
- Igen, belement, de gyorsan csinálok neki reggelit meg kávét és szépen felviszed neki.
- Oké.
Hozzáfogtam a reggeli elkészítéséhez, ami egyszerű pirítós volt. Tálcára tettem egy bögre kávé kíséretében, amit Zayn kezébe nyomtam, aki készségesen vitte fel az ételt.
- És velünk mi lesz?? Mi nem kapunk kaját??? - nézett halál komolyan Niall..
- De, kaptok. - feleltem nevetve. Majd a többiek reggelijét is megcsináltam.

/ Rebecca /


Miután Emma távozott a szobából nagy nehezen összeszedtem magam. Majd a szobát is elfogadható állapotba hoztam.
Végül is igaza volt Em-nek, hogy beszéljek Zayn-nel, bármennyire is nehezemre esik. Vagyis nem az, hogy nehezemre is esik, hanem inkább fáj, de nagyon fáj. Zayn-t még mindig az életemnél jobban szeretem, de lehet, hogy megcsalt azzal a némberrel, ami viszont megbocsáthatatlan, legalábbis szerintem. Az eddigi kapcsolataim valahogy mindig zátonyra futottak. Az előző barátomnak is csak egy-két éjszakára kellettem, pedig szerettem őt.... A végén kiderült, hogy csak a volt barátnőjét akarta visszaszerezni.... Milyen köcsögség már ez???
Gondolkodásomat egy kopogás zavarta meg.
- Gyere be! - mondtam érzelmek nélkül. Végül a kopogáshoz egy ember is társult, még pedig Zayn.
- Be jöhetek? - kérdezte félve.
- Gyere, úgy is beszélni szerettem volna veled. - letette elém a tálcát, majd leült velem szembe és a fejét lehajtotta. - Először is azt szeretném megtudni, hogy mi volt közted azzal a cafkával?
- Még előtted és Perrie előtt jártam vele kb. 1 hónapot, de dobtam mert egy közönséges útszéli... Akkor megesküdött, hogy megfogja keseríteni az életemet.... - mondta komolyan.
- Miért nem mondtad el?
- Mert ez Harry-t is érinti, vele is kavart Adison... ÉS...hát...nem akartam, hogy elítélj emiatt. Nem vagyok büszke a múltamnak erre a hónapjára, de tudod férfiból vagyok...
- Igen, tudom vagyis már tapasztaltam és akkor éppen az alsó feleddel gondolkodtál.
- Igen, de tudd, hogy sohase csaltalak meg és nem is foglak!!! Te vagy életem szerelme!!!!
- Igen, tudom és nekem is te vagy az életem szerelme!!!
- Ez azt jelenti, hogy megbocsájtasz?
- Igen, megbocsájtok, de előtte még kíváncsi lennék arra a csókra.
- Ő mászott rám.
- Oké, akkor megbocsájtok!
Lassan elkezdtünk egymás felé közeledni, majd ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. Most mindennél jobban esett az a csók.
- Szeretlek! - mondta.
- Én is szeretlek! - leheltem két csók között e számomra kedves mondatot. - Mindennél jobban!
Az ajtó mögül örömködést hallottunk, vagyis hallgatóztak. Majd Emma elvezényelte a társaságot, mi pedig egy nagyon kellemes napot töltöttünk együtt..... ;)


/ Emma /

Miután kibékültek kiadtam a parancsot, hogy mindenki hagyja el a házat, de most rögtön.
A lányokkal hamar átöltöztünk, majd négy különböző irányba mentünk....
( Ruhák: Emma, Bella, Tamara, Eleanor Rebecca )

34.fejezet - Bonyodalmak sorozata / 3.rész

34*


/ Bella /

Egyszer csak azt vettem észre, hogy Reb sírva elrohan, majd Zayn a nyomában... Hát velük meg mi történhetett???
- Niall, nem tudod, hogy miért rohant el sírva Reb? - kérdeztem barátomtól.
- Nem tudom... Lehet össze kaptak valamin... - gondolkodott el...
- Lehet, megyek megkérdezem Reb-et, hogy mi történt? - indultam volna el, de egy erős kéz visszatartott.
- Te nem mész sehova. Majd megbeszélik! - ekkor ajkait enyéimre tapasztotta.
Hogyis fogalmazzak szépen...hát Niall eléggé az alkohol befolyása alatt állt, így eléggé szenvedélyes csók lett a végeredmény.... Amit én nagyon nem bántam...
A csókunkat egy eléggé hangos torokköszörülés zavarta meg, mi pedig vörös fejjel váltunk szét. A csók gyilkos nem volt más mint az én drágalátos édesapám.
- Bella, mi a jó fenét műveltek ti itt? - egy kicsit kiakadt, pedig nem értem, hogy miért. Ha tudná, hogy miket szoktunk az ágyban művelni...... ;)
- Hát, ezt úgy hívják, hogy csók.... - néztem rá komolyan.
- Nem tűröm, hogy így viselkedj egy ilyen helyen, ahol mindenki ismer.
- Szerinted engem érdekel, hogy téged ki ismer és ki nem??? Elegem van abból, hogy folyton parancsolgatsz nekem!!! Nem vagyok már 8 éves kislány!!! Apa fogd fel, hogy 18 éves vagyok!!! Nagykorú!!!!
- Lehet, hogy nagykorú vagy, de nem tudsz felelősséges döntéseket hozni....
- De tudok, képzeld el!!!
- Kisasszony nem tűröm ezt a hangnemet!!! Az apáddal beszélsz!!! - már szinte kiabált.
- Hagyjál békén!!! ÉS ha nem lenne nyilván való, akkor a Niall-ékhez költözök. Szia! - azzal sarkon fordultam és magam után húztam Niall-t is, aki egy kicsit ledöbbent az előbbi megnyilvánulásomtól.
- Ez sexy volt Kicsim! - pörgetett meg Niall.
- Ugye??? Elegem van apámból és...hát...remélem, hogy nem baj, ha hozzátok költözök? - néztem rá kiskutya szemekkel.
- Persze Drágám! Ugye  velem alszol egy szobába??? - kérdezte kisfiúsan.
- Neeeem, majd külön szobában akarok aludni...
- Most ez komoly?
- Dehogyis te butus. Persze, hogy veled szeretnék aludni!!! - válaszként ismét szenvedélyes csókban részesített....


/ Emma /

Én voltam a csajok közül, aki utolsóként elkészült. Éppen megigazítottam a sminkem, mikor egy hangos kiabálásra lettem figyelmes. (Ruha)
- Dögölj meg Zayn Malik!!! - üvöltötte Reb.
Na ezek között meg mi a franc történ??? Lassan kinyitottam az ajtót, majd kikukucskáltam. Zayn az egyik vendégszoba előtt térdelt és arcát a kezeibe temette.
- Zayn mi történt? - ültem le mellé.
- Adison lesmárolt és Reb teljesen félre értette a dolgokat. - megsimogattam a hátát.
- Nyugi, ki fogtok békülni! Reb csak most ilyen, utána megnyugszik és HAPPY END lesz a vége.
- Köszi Emma a vigasztalást! - nézett rám hálásan. - Tényleg összeillesz Liam-mel! Ő szokott így vigasztalni minket, te vagy a Mama Direction!
- Ok, kössz.... - végre sikerült mosolyt csalnom az arcára. - Reb-bel pedig beszélek!
- Köszi, akkor én megyek is....
- Oké. - Zayn elment és pedig bekopogtam.
- Takarodj Zayn! - hallatszott Becca hangján, hogy sír.
- Reb, nem Zayn vagyok, hanem Emma. Bemehetek? - kérdeztem reménykedve.
- Most nem! Ne haragudj de nem akarok senkivel sem beszélni! - inkább úgy gondoltam, hogy nem vitatkozok vele, szóval ráhagytam a dolgot.
- Ha kellek, akkor lent megtalálsz! - azzal elindultam az udvarra.
Éppen a lépcsőn mentem le, mikor egy kemény valamibe ütköztem. Ez a dolog nem volt más, mint Liam. Mosolyogva nézett rám.
- Szia Tündérlány! Merre fele visz az utad? - kérdezte boldogan, amitől nekem is jobb kedvem lett.
- Szia Daddy! Éppen lefelé indultam! - néztem rá mosolyogva, bár a szemeimben ott tükröződött a düh, amit Li ki is szúrt.
- Em, minden oké?
- Hát nem éppen, megyek és megölöm Adison-t. - mondtam dühösen.
- Miért? Mi van megint?
- Hát az, hogy lesmárolta Zayn-t, amit Reb félre értett és hát most...
- Aha, gyere segítek neked megölni, csak előtte búcsúzz el anyukádéktól, mert mennek nászútra.
- Oké. Gyere velem! - kézen fogva mentünk Josh kocsijáig, ami már meg volt pakolva a bőröndökkel.
- Köszönjük, hogy ennyien eljöttetek!  -  nézett körbe anya a tömegen, majd elindultak felénk.
- Anya, sok boldogságot és vigyázzatok magatokra! - néztem rá komolyan.
- Oké, és Kicsim vigyázatok ti is magatokra! Köszönök mindent! - jó szorosan megöleltük egymást, majd nyomtam az arcára egy puszit és megsimogattam a hasát.
- Bármikor megtenném érted! - még egy ölelést váltottunk, majd beszálltak a kocsiba és elindultak.
Indulásuk után mindenki szedelőzködni kezdett. Vagyis majdnem mindenki. Adison itt maradt, mondván szeretne segíteni a pakolásban.
Bella és Niall elmentek egy hotelba.... Ki tudja, hogy mit csinálnak majd??? Reb és Zayn még mindig nem beszélnek egymással, a szobájukból sem mozdulnak ki.... Eleanor és Louis a konyhát rakták rendbe.... Tamara és Harry pedig elintézték a pincérek fizetését és ők a ház kitakarítását vállalták. Mi Liam-mel, a kertben raktunk rendet. És sajnos Adison a mi párosunkat boldogította.
Nos Adison-ról a főbb tudnivalók: szőke, agyonsminkelt cicababa, aki mindig irigykedik mindenkire és apuci pici lánya szerepben szokott játszani és hát valami förtelmesen nézett ki a teljes rózsaszín szerelésében.
Először szép csendben elmentünk egymás mellett, majd Adison jobbnál jobb mondatokat vágott a fejemhez. Íme néhány:
- Mi van ribanc? , Pénzéhes szuka!! , Kurva vagy te, nem modell!!! , Annyira rázod magad, hogy mindjárt szét esel te cafka!!
Ezeket szépen csendbe tűrtem, mígnem elkezdte sértegetni anyuékat és a barátaimat. Itt telt be és borult fel az a bizonyos pohár, ami k*rva nagy volt.
- Az a szóbeszéd járja, hogy anyád nem attól a faszitól várja a kölkét, akihez hozzá ment. - gonoszul elvigyorodott.
- Most hagyd abba az anyám sértegetését, míg szépen mondom! - néztem rá fenyegetően.
- Miért?? Mit teszel velem?? Szólsz apucinak???....Hopsz azt nem tudod, mert apuci drága alulról szagolja az ibolyát.
- Ki vagy te, hogy engem sértegess??? Néztél már tükörbe és észrevetted, hogy milyen egy ronda ábrázatod van???
- Ha,ha. Nagyon vicces!!! Amúgy remélem, hogy a kis kurva barátnőd, aki az én Zayneeemmel van, tanult a leckéből. És ha nem állítasz magadon, akkor te is hasonló sorsra fogsz jutni Kicsiszivem!
- Most már tényleg hagyd abba! - elindultam felé, de azonban lekevert egyet, azt hitte, hogy ezzel megijeszthet, hát nagyon tévedett. - Te hozzám mertél érni?
- Igen, képzeld!!! - ekkor akkorát löktem rajta, hogy a rózsaszín tipegő topogójában elesett.
Amint feltápászkodott, ami nem ment egy könnyen az ultra szűk és ultra mini ruhácskájában, de amint sikerült neki nekem esett. Ráncigálta a hajamat, de engem sem kellett félteni. Ott ütöttem, ahol csak értem. A végén már az orrából is folyt a vér.... Ekkor ért ki Eleanor. Először lefagyott, majd elüvöltötte magát.
- Srácok! Gyertek gyorsan!!! - kiáltotta, mi pedig még mindig vertük egymást.
Először El és Mara jöttek oda, mondván hagyjuk abba, meg, hogy ezzel nem megyünk semmire, de nem foglalkoztunk ezekkel. Utánuk értek ki a fiúk. Egyből odajöttek és lefogtak engem, míg Adison felállt és dühösen nézett rám.
- Engedjetek el!!! Hadd öljem meg azt a k*rvát! - kapálóztam a fiúk karmai között.
- Emma, nyugi!! Már így is elég kárt tettél benne! - Liam szemben állt velem és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. Tudta, hogy ez  használni fog, mert őt sohase bántanám.
- Oké. - fújtam ki a levegőt.
Ekkor Mara döntött úgy, hogy itt az ideje egy kis bunyónak szóval ellökte Adison-t és belerúgott egyet, majd Mara példáját követte El is...
Majd bementünk a konyhába tovább pakolni... Adison-t pedig a kertben hagytuk megverve....

33.fejezet - Bonyodalmak sorozata / 2.rész

33*

/ Rebecca /

Az esküvő után elmentünk átöltözni a csajokkal. A szoba ajtó előtt sejtelmesen elmosolyodtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Hát, senki sem tudja, hogy milyen ruha is lesz rajtam... Vagyis egy valaki mégis tudja, Emma.... Neki megmutattam, mivel ő a legeslegjobb barátnőm... Vele mindent megtudok beszélni. Senki sem kívánhatna jobb barátnőt nála...

( Szerk, megj. : Remélem, hogy nem baj, ha Reb-től kölcsönvettem ezt az összeállítást. :) )
Egy fehér ruhára esett a választásom, amihez néhány kiegészítőt vettem fel. Remélem elnyeri majd a többiek tetszését, de legfőképpen Zayn-ét.
Ekkor valaki kopogott az ajtón.
- Szabad! - szóltam ki mosolyogva. Néhány pillanattal később életem szerelme lépett be az ajtón. - Szia Zayn! - köszöntem neki boldogan.
- Szia Baby! - Nagyon sexy vagy! - egy lágy puszit nyomott ajkaimra.
- Öhm... Köszönöm! Te meg észvesztően helyes! - váltottunk egy szenvedélyes csókot, majd Zayn meglepő kérdéssel fordult felém.
- Lenne kedved táncolni? - Zayn táncolni akar??? Ez fura...
- Persze Szívem!
- Oké, akkor gyere!
Kézen fogva mentünk ki a kertbe, ahol egy hangulatos zene szólt. Oda sétáltunk a keringőző párokhoz, majd mi is elkezdtünk táncolni.... Kezeimet nyaka köré fontam, Ő pedig derekamra helyezte kezeit. Amik néha lejjebb vándoroltak a  keletüknél.
Fél óra tánc után az asztalunkhoz mentünk. Rajtunk kívül nem volt ott senki sem.
- Mindjárt jövök, hozok valamit inni! - állt fel hirtelen Zayn.
- Oké. - néztem utána mosolyogva.

/ Zayn /

A tánc után elmentem két pohár italért. De sajnos összefutottam egy olyan személlyel, akivel soha a büdös életben nem akartam újra találkozni....
- Zayneeee, már nem is ismersz meg! - kezdett el nyávogni.
- Áhh, szia Adison! - köszöntem flegmán. Majd elfordultam tőle.
- Mi van? Már nem is akarsz velem beszélgetni???
- NEM!!! - remélem elég jól hangsúlyoztam a nem szót.
- Mi??? Miért??? Pedig azt hittem, hogy szeretsz!
- Nagyon tévedsz! Én nem szeretlek! - itt felcsillant a szeme - Hanem teljes szívemből utállak!!!! Nem vagy más mint egy álszent kurva!!!
- Pedig azt hittem, hogy téged az ilyenek érdekelnek...
- Ezt honnan veszed???
- Hát, láttad már azt a nőcskét akivel jöttél?
- Hagyd békén Reb-et!!! - ekkor hirtelen lesmárolt.
Amilyen gyorsan csak tudtam ellöktem magamtól, de akkor egy kéz csattant az arcomon, ami nem Adison-é volt... Hanem Reb-é....

/ Rebecca /

Zayn keresésére indultam, már vagy fél órája elment azokért az italokért. A pultnál megláttam, hogy egy szőke cicababával csókolózik. Ekkor rohadtul megalázottnak éreztem magam.... Hogy tehette azt Zayn, aki állítólag szeret??? A szívem darabokban hevert...
Odamentem hozzájuk és akkorát lekevertem Zayn-nek, hogy a kezem is megfájdult.
- Rohadj meg Zayn Malik!!! - üvöltöttem, majd elrohantam. Zayn pedig utánam szaladt.
- Rebecca, kérlek, állj meg!!! Nem történt köztünk semmi sem!!!
Felrohantam az egyik vendégszobába és magamra zártam az ajtót.
Az ajtó előtt leültem, hátamat nekitámasztottam és zokogni kezdtem...
Édes istenem miért tetted ezt velem???? Miért pont én??? Elegem van mindenből!!!!
- Reb, kicsim, engedj be... Kérlek!!! - hallottam meg Zayn hangját....
- Nem, hagyjál békén!!! Elegem van belőled!!! Soha többet nem akarlak látni!!! Dögölj meg Zayn Malik!!! - bármennyire is fájtak ezek a szavak, az még jobban fájt, hogy láttam csókolózni azzal a ribanccal....