Már három napja élünk a közös lakásunkban. Olyan jó így kettesben lenni, nem zavar minket senki sem. Azért hiányoznak a többiek, igaz, hogy minden nap ott vagyunk náluk, de fura, hogy nincsenek minden percben itt.
Reggel viszonylag korán keltem, Liam még békésen szuszogott mellettem. Óvatosan kimásztam az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába reggelit készíteni.
Banános palacsintát készítettem. Egyszerű, hamar kész van és nagyon finom, valamint laktató.
Pont akkor jött le Liam. Eléggé álmos volt még szegény.
- Jó reggelt Leeyum! - köszöntem egy lágy csók kíséretében.
- Neked is! - mondta kedvesen.
Leültünk a pulthoz és elfogyasztottuk a reggelit egy-egy bögre kávé kíséretében.
- Köszönöm, finom volt! - mondta kedvesen.
- Egészségedre! - feleltem, miközben elindítottam a mosogatógépet.
Reggeli után a nappaliba mentünk TV-t nézni. De egyik csatornán sem találtunk semmi érdekeset, így beraktunk egy filmet. Ami a Múmia 3. része volt... Nagyon szeretem ezt a filmet, annak ellenére, hogy egy kicsit hátborzongató.
A film vége után beszélgettünk.
- Ma lesz a legénybúcsúztató is, igaz? - kérdeztem.
- Igen, ti mikorra mentek?
- Hát, négy környékén jön anya a villába, utána még mire összekészülődünk lesz olyan hét óra. Szóval szerintem nyolcra. - feleltem gondolkozva. - Ti?
- Mi nyolcra megyünk Doncaster-be.
- Az jó, lehet, hogy anya itt alszik, jó?
- Felőlem, én nem bánom.
- Akkor jó. Képzeld megvannak a név ötletek a babának.
- Tényleg? Mik azok?
- Ha lány lesz, akkor Jennifer, ha pedig fiú akkor Derek. - feleltem mosolyogva.
- Min mosolyogsz ennyire?
- Hát azon, hogy a Jennifer-t választották.
- Miért?
- Mert de ne röhögj ki, az a második nevem.
- Ezért miért röhögnélek ki. Szerintem szép név. Miért nem mondtad el eddig?
- Mert szerintem hülyén hangzik, hogy Emma Jennifer Deborah Colins.
- Három neved van?
- Aha, Emma apa ötlete volt, a Jennifer anyáé, míg a Deborah a mamáé.
- Aha, Deby.
- Hagyjál békén! Utálom ezt a nevet! És te még csodálkoztál, hogy nem mondtam el!
- Jó, sajnálom, nem foglak ezzel többet szekálni.
- Ígéred?
- Ígérem.
Heves csók csatába kezdtünk, aminek egy nagyon kellemes délelőtt lett az eredménye.....
Miután összeszedtük magunkat, ismét felöltöztünk.
- Ilyet többet ne csinálj velem! - nézett rám mosolyogva.
- Te vagy felháborodva??? Amúgy köszönöm! - nyomtam a szájára egy puszit.
- Csak nem élvezted? - elkezdte húzogatni a szemöldökét.
- De igen, és örülj neki, hogy ilyen nagy önuralommal áldott meg a sors, mert ha így fogsz rám nézni azokkal a gyönyörű szemeiddel, akkor ma nem igen fogunk itthonról elmenni.
- Ha akarod akkor maradhatunk! - és az istenért is olyan sexy-n nézett rám.
- Nem, nem nézhetek a szemedbe. Nem, nem és nem. - kezdtem el kihátrálni a szobából.
Elkezdtem lerohanni a lépcsőn, de Liam utánam futott és hát gyorsabb volt nálam. A lépcső közepén jártam, amikor felkapott és levitt a kanapéra. Lerakott és éppen készült elmenni, de én visszarántottam. Hevesen megcsókoltam.
- Csak nem akarsz még egy menetet? - kérdezte.
- Most nem, talán majd később.... - ekkor csengettek. Megtudtam volna áldani a látogatónkat, aki nem volt más mint a drága édesanyám. Máris négy óra lenne??? Jó gyorsan eltelt ez a néhány óra, mondjuk mi elég mozgalmasan töltöttük.
- Menj fel és vegyél fel egy pólót. - szóltam Liam-nek.
- Oké, de el ne felejts,amit ígértél. - nézett rám komolyan.
- Kinézed belőlem? - kérdeztem, miközben beengedtem anyát.
- Nem. - hallottam Liam hangját az emeletről. Anyu kérdőn nézett rám.
- Mi van? - kérdezte.
- Nincs semmi, amúgy szia! Ülj le!
- Szia, oké. - felelte. Néhány perc múlva Liam is lejött, és örömmel tapasztaltam, hogy vett fel pólót, ami észvesztően sexy-n állt izmos felsőtestén.
- Szia Kate! - köszönt anyunak, miközben megölelte.
- Szia Liam! - köszönt anya is - Mi újság van veletek?
- Meg vagyunk! - feleltem. - Azt hiszem, hogy mi mehetünk is. - hallottam az újabb csengőszót, ami a fiúk érkezését jelezte.
- Oké, vigyázzatok magatokra! - Liam sokat sejtetően rám nézett, majd adott egy lágy csókot.
Induláskor beengedtem a fiúkat.
- Hát ti már mentek is? - kérdezte Louis.
- Igen, megyünk. Ne csináljatok semmi hülyeséget! - néztem rájuk komolyan.
- Nem fogunk! - felelték kórusban.
Anyával sokat beszélgettünk a villába menet.....
- Emma, még most sem árulod, el, hogy hova megyünk az este? - kérdezte néhány perc hallgatás után.
- Nem, meglepetés lesz. De annyit tudok, hogy nagyon élvezni fogod.... - sejtelmesen elmosolyodtam és eszembe jutott a kellemes Liam-mel töltött néhány óra. A gondolatoknak köszönhetően elvörösödtem, amit anyu is észrevett.
- Ajjjajjj, hol járnak az én kislányom, perverz gondolatai....
- Hááát.... - ezen elnevettük magunkat.
- Amúgy nem szeretnétek még belőlem nagymamát csinálni??? - na jó, ez váratlanul ért.
- Most mi van???
- Az, hogy szívesen lennék nagymama....
- Anya, akkor most szépen elmeséled, hogy miért mondtad ezt.... - néztem rá komolyan.
- Hát, tudod, az egyik munkatársamnak nemrég született meg az unokája és a kolléganőm 2 évvel fiatalabb nálam. És...hát...úgy érzem, mintha öreg lennék....
- Anyu nem vagy öreg és tudomásom szerint terhes vagy, szóval nem kell neked még egy baba akivel játszhatsz.
- Igen, de egy évvel fiatalabb voltam, mint most te, mikor születtél és férjhez mentem...
- Igen, de...
- Anyu, lehet, hogy én mondjuk akarok gyereket, de mi van Liam-mel, mi van, ha mondjuk nem maradunk együtt?
- Együtt fogtok maradni, tudom, jó szemem van ehhez. Ti teljes szívből szeretitek egymást, ezt még a vak is látja...
- Kössz, de inkább ne szekálj ezzel a baba témával. Nem akarok még gyereket és kész. - láttam, hogy szólásra nyitja a száját, de megelőztem - Téma lezárva!
- Oké....
Ekkor érkeztünk meg a házhoz. Csengettünk, majd Mara nyitott ajtót. Üdvözöltük egymást, majd felmentünk a gardróbbá alakított szobámba.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok! - hangzott a válasz Reb-től, Bellától és Eleanor-tól.
- Jó, hogy ide értetek, Reb-bel nem lehet bírni. Előbújt belőle a stylist. - mondta Bella.
- Reb, nézz rám. - szembe fordítottam magammal - Nyugodj meg!!... Nem kell pattognod, mint egy komi labdának, mert van még három óránk elkészülni.
- Oké, megnyugodtam. - látszott rajta, hogy tényleg megnyugodott. Utána folytattuk a készülődést.
A végeredmény tökéletes lett....
Emma:
Rebecca:
Eleanor:
Tamara:
Bella:
Miután mindenki felöltözött, felvettük a kabátjainkat, majd elindultunk a kedvenc klubunkba. Remélem tetszeni fog anyának is.
A klub előtt egy kis meglepetés fogadott minket, ugyanis itt voltak a fiúk is. Az autónak támaszkodva vártak minket. Mindenki csókkal köszöntötte a párját, majd bementünk.
- Csinos vagy! - súgta Liam, mikor bementünk.
- Te meg ellenállhatatlan! - mosolyogtam rá.
A bejárathoz érve sokan dühösen néztek ránk, de sokan meg lepődve figyelték társaságunkat.
- Szia Mike! - köszöntünk kedvesen a kidobófiúnak.
- Sziasztok! - köszönt - A szokásos helyeitek elő vannak készítve. - mondta miközben beengedett minket.
- Köszi! - mondtuk.
Bent a szokásos látvány fogadott minket. Liam-mel sokszor jártunk már itt, azonban a többiek még nem voltak itt.
- Most már értem, hogy miért inkább itt voltatok. - nézett körbe Niall.
- Aha, tényleg szép hely. - ölelte meg barátnőjét Zayn.
Levettük a kabátjainkat, majd rendeltünk néhány pohár italt....
Körülbelül egy óra múlva szinte mindenkit kiütött a pia. Niall bemutatta ír tánctudását, miközben Bell-nek énekelt. Zayn és Reb eltűntek, kitudja hova. Lou és El nagyon jól érezték magukat, egész este táncoltak. Mara és Harry pedig smároltak.... Anya és Josh táncoltak illetve beszélgettek, mi pedig táncoltunk.
Körülbelül fél óra után megszólalt a DJ. Most jött el a várva várt pillanat.
- Nos, legjobb tudomásom szerint van ma nekünk egy vőlegényünk és egy menyasszonyunk. Először is sok boldogságot szeretnénk nektek kívánni, másodszor pedig ez a szám nektek szól.
Elkezdett egy szerelmes számot játszani.... Mindenki a párjával táncolt....
Szorosan Liam-hez bújtam, aki átölelt. Fejemet vállára hajtottam, úgy táncoltunk....
Hajnali négy környékén távoztunk a klubból. Anya és Josh végül is hazamentek. Mi Liam-mel hazamentünk, a többiek pedig a villába.
Otthon fáradtan dőltünk az ágyba. Liam mellkasán szenderedtem álomba....




