2012. december 29., szombat

29.fejezet - Lánybúcsúztató

29*

Már három napja élünk a közös lakásunkban. Olyan jó így kettesben lenni, nem zavar minket senki sem. Azért hiányoznak a többiek, igaz, hogy minden nap ott vagyunk náluk, de fura, hogy nincsenek minden percben itt. 
Reggel viszonylag korán keltem, Liam még békésen szuszogott mellettem. Óvatosan kimásztam az ágyból, felöltöztem és lementem a konyhába reggelit készíteni. 
Banános palacsintát készítettem. Egyszerű, hamar kész van és nagyon finom, valamint laktató. 

Pont akkor jött le Liam. Eléggé álmos volt még szegény.
- Jó reggelt Leeyum! - köszöntem egy lágy csók kíséretében.
- Neked is! - mondta kedvesen. 
Leültünk a pulthoz és elfogyasztottuk a reggelit egy-egy bögre kávé kíséretében. 
- Köszönöm, finom volt! - mondta kedvesen.
- Egészségedre! - feleltem, miközben elindítottam a mosogatógépet. 
Reggeli után a nappaliba mentünk TV-t nézni. De egyik csatornán sem találtunk semmi érdekeset, így beraktunk egy filmet. Ami a Múmia 3. része volt... Nagyon szeretem ezt a filmet, annak ellenére, hogy egy kicsit hátborzongató. 
A film vége után beszélgettünk. 
- Ma lesz a legénybúcsúztató is, igaz? - kérdeztem.
- Igen, ti mikorra mentek? 
- Hát, négy környékén jön anya a villába, utána még mire összekészülődünk lesz olyan hét óra. Szóval szerintem nyolcra. - feleltem gondolkozva.  - Ti?
- Mi nyolcra megyünk Doncaster-be. 
- Az jó, lehet, hogy anya itt alszik, jó?
- Felőlem, én nem bánom. 
- Akkor jó. Képzeld megvannak a név ötletek a babának. 
- Tényleg? Mik azok?
- Ha lány lesz, akkor Jennifer, ha pedig fiú akkor Derek. - feleltem mosolyogva. 
- Min mosolyogsz ennyire?
- Hát azon, hogy a Jennifer-t választották. 
- Miért?
- Mert de ne röhögj ki, az a második nevem. 
- Ezért miért röhögnélek ki. Szerintem szép név. Miért nem mondtad el eddig?
- Mert szerintem hülyén hangzik, hogy Emma Jennifer Deborah Colins. 
- Három neved van? 
- Aha, Emma apa ötlete volt, a Jennifer anyáé, míg a Deborah a mamáé. 
- Aha, Deby. 
- Hagyjál békén! Utálom ezt a nevet! És te még csodálkoztál, hogy nem mondtam el! 
- Jó, sajnálom, nem foglak ezzel többet szekálni.
- Ígéred?
- Ígérem.
Heves csók csatába kezdtünk, aminek egy nagyon kellemes délelőtt lett az eredménye.....
Miután összeszedtük magunkat, ismét felöltöztünk. 
- Ilyet többet ne csinálj velem! - nézett rám mosolyogva.
- Te vagy felháborodva??? Amúgy köszönöm! - nyomtam a szájára egy puszit.
- Csak nem élvezted? - elkezdte húzogatni a szemöldökét. 
- De igen, és örülj neki, hogy ilyen nagy önuralommal áldott meg a sors, mert ha így fogsz rám nézni azokkal a gyönyörű szemeiddel, akkor ma nem igen fogunk itthonról elmenni. 
- Ha akarod akkor maradhatunk! - és az istenért is olyan sexy-n nézett rám.
- Nem, nem nézhetek a szemedbe. Nem, nem és nem. - kezdtem el kihátrálni a szobából. 
Elkezdtem lerohanni a lépcsőn, de Liam utánam futott és hát gyorsabb volt nálam. A lépcső közepén jártam, amikor felkapott és levitt a kanapéra. Lerakott és éppen készült elmenni, de én visszarántottam. Hevesen megcsókoltam. 
- Csak nem akarsz még egy menetet? - kérdezte.
- Most nem, talán majd később.... - ekkor csengettek. Megtudtam volna áldani a látogatónkat, aki nem volt más mint a drága édesanyám. Máris négy óra lenne??? Jó gyorsan eltelt ez a néhány óra, mondjuk mi elég mozgalmasan töltöttük. 
- Menj fel és vegyél fel egy pólót. - szóltam Liam-nek.
- Oké, de el ne felejts,amit ígértél. - nézett rám komolyan.
- Kinézed belőlem? - kérdeztem, miközben beengedtem anyát. 
- Nem. - hallottam Liam hangját az emeletről. Anyu kérdőn nézett rám.
- Mi van? - kérdezte.
- Nincs semmi, amúgy szia! Ülj le! 
- Szia, oké. - felelte. Néhány perc múlva Liam is lejött, és örömmel tapasztaltam, hogy vett fel pólót, ami észvesztően sexy-n állt izmos felsőtestén. 
- Szia Kate! - köszönt anyunak, miközben megölelte.
- Szia Liam! - köszönt anya is - Mi újság van veletek?
- Meg vagyunk! - feleltem. - Azt hiszem, hogy mi mehetünk is. - hallottam az újabb csengőszót, ami a fiúk érkezését jelezte.
- Oké, vigyázzatok magatokra! - Liam sokat sejtetően rám nézett, majd adott egy lágy csókot. 
Induláskor beengedtem a fiúkat. 
- Hát ti már mentek is? - kérdezte Louis.
- Igen, megyünk. Ne csináljatok semmi hülyeséget! - néztem rájuk komolyan. 
- Nem fogunk! - felelték kórusban. 
Anyával sokat beszélgettünk a villába menet..... 
- Emma, még most sem árulod, el, hogy hova megyünk az este? - kérdezte néhány perc hallgatás után. 
- Nem, meglepetés lesz. De annyit tudok, hogy nagyon élvezni fogod.... - sejtelmesen elmosolyodtam és eszembe jutott a kellemes Liam-mel töltött néhány óra. A gondolatoknak köszönhetően elvörösödtem, amit anyu is észrevett. 
- Ajjjajjj, hol járnak az én kislányom, perverz gondolatai.... 
- Hááát.... - ezen elnevettük magunkat. 
- Amúgy nem szeretnétek még belőlem nagymamát csinálni??? - na jó, ez váratlanul ért.
- Most mi van??? 
- Az, hogy szívesen lennék nagymama.... 
- Anya, akkor most szépen elmeséled, hogy miért mondtad ezt.... - néztem rá komolyan.
- Hát, tudod, az egyik munkatársamnak nemrég született meg az unokája és a kolléganőm 2 évvel fiatalabb nálam. És...hát...úgy érzem, mintha öreg lennék.... 
- Anyu nem vagy öreg és tudomásom szerint terhes vagy, szóval nem kell neked még egy baba akivel játszhatsz.
- Igen, de egy évvel fiatalabb voltam, mint most te, mikor születtél és férjhez mentem...
- Igen, de...
- Nincs semmi de... Az a lényeg, hogy két éven belül nagymama szeretnék lenni és ebben csak te tudsz segíteni....
- Anyu, lehet, hogy én mondjuk akarok gyereket, de mi van Liam-mel, mi van, ha mondjuk nem maradunk együtt?
- Együtt fogtok maradni, tudom, jó szemem van ehhez. Ti teljes szívből szeretitek egymást, ezt még a vak is látja... 
- Kössz, de inkább ne szekálj ezzel a baba témával. Nem akarok még gyereket és kész. - láttam, hogy szólásra nyitja a száját, de megelőztem - Téma lezárva! 
- Oké....
Ekkor érkeztünk meg a házhoz. Csengettünk, majd Mara nyitott ajtót. Üdvözöltük egymást, majd felmentünk a gardróbbá alakított szobámba. 
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre.
- Sziasztok! - hangzott a válasz Reb-től, Bellától és Eleanor-tól. 
- Jó, hogy ide értetek, Reb-bel nem lehet bírni. Előbújt belőle a stylist. - mondta Bella. 
- Reb, nézz rám. - szembe fordítottam magammal - Nyugodj meg!!... Nem kell pattognod, mint egy komi labdának, mert van még három óránk elkészülni. 
- Oké, megnyugodtam. - látszott rajta, hogy tényleg megnyugodott. Utána folytattuk a készülődést. 
A végeredmény tökéletes lett....
Emma: 
Rebecca:
Eleanor:
Tamara:

Bella:
Miután mindenki felöltözött, felvettük a kabátjainkat, majd elindultunk a kedvenc klubunkba. Remélem tetszeni fog anyának is. 
A klub előtt egy kis meglepetés fogadott minket, ugyanis itt voltak a fiúk is. Az autónak támaszkodva vártak minket. Mindenki csókkal köszöntötte a párját, majd bementünk. 
- Csinos vagy! - súgta Liam, mikor bementünk.
- Te meg ellenállhatatlan! - mosolyogtam rá.
A bejárathoz érve sokan dühösen néztek ránk, de sokan meg lepődve figyelték társaságunkat.
- Szia Mike! - köszöntünk kedvesen a kidobófiúnak. 
- Sziasztok! - köszönt - A szokásos helyeitek elő vannak készítve. - mondta miközben beengedett minket. 
- Köszi! - mondtuk. 
Bent a szokásos látvány fogadott minket. Liam-mel sokszor jártunk már itt, azonban a többiek még nem voltak itt. 
- Most már értem, hogy miért inkább itt voltatok. - nézett körbe Niall. 
- Aha, tényleg szép hely. - ölelte meg barátnőjét Zayn.
Levettük a kabátjainkat, majd rendeltünk néhány pohár italt....
Körülbelül egy óra múlva szinte mindenkit kiütött a pia. Niall bemutatta ír tánctudását, miközben Bell-nek énekelt. Zayn és Reb eltűntek, kitudja hova. Lou és El nagyon jól érezték magukat, egész este táncoltak. Mara és Harry pedig smároltak.... Anya és Josh táncoltak illetve beszélgettek, mi pedig táncoltunk. 
Körülbelül fél óra után megszólalt a DJ. Most jött el a várva várt pillanat. 
- Nos, legjobb tudomásom szerint van ma nekünk egy vőlegényünk és egy menyasszonyunk. Először is sok boldogságot szeretnénk nektek kívánni, másodszor pedig ez a szám nektek szól. 
Elkezdett egy szerelmes számot játszani.... Mindenki a párjával táncolt....
Szorosan Liam-hez bújtam, aki átölelt. Fejemet vállára hajtottam, úgy táncoltunk.... 
Hajnali négy környékén távoztunk a klubból. Anya és Josh végül is hazamentek. Mi Liam-mel hazamentünk, a többiek pedig a villába. 
Otthon fáradtan dőltünk az ágyba. Liam mellkasán szenderedtem álomba....

28. fejezet - Cikk/1.rész

28*


Reggel boldogan ébredtem fel. Nagyon jó volt a tegnapi nap, de legfőképpen az éjszaka tetszett... Nagyon örültem minden ajándéknak.... 
- Jó reggelt Szívem! - mondta halkan Liam.
- Neked is Leeyum! - nyomtam a szájára egy puszit, aminek egy szenvedélyes csók lett az eredménye. - Mióta vagy fent?
- Már egy ideje, néztem ahogy alszol. Olyan aranyos vagy olyankor is!!! 
- Köszönöm! - enyhén szólva elpirultam. 
- Nem megyünk el megnézni a lakást? - kérdezte néhány perc csend után.
- De, elmehetünk. Van egy közös lakásunk! - mondtam boldogan.
- Igen, van.... - megcsókoltuk egymást.
Lassan felkeltünk és elmentünk fürdeni, mármint külön mentünk el. Fürdés után pedig felöltöztünk. 

- Csinos vagy! - mondta Li elismerően. - Tetszik a nadrágod színe. - ezen elmosolyodtam.
- Ez a kedvenc színem. - mondtam mosolyogva.
- Tudom,nekem is.
- Tudom. 
Miután megnéztük, hogy minden megvan és, hogy rendben hagytuk ott a szobát, kézen fogva mentünk le a recepcióshoz a portára.
- Mindent köszönünk! - mondtam mosolyogva, miközben odaadtam a kulcsot. 
- Remélem jól érezték magukat Mrs. Payne! - mondta a hölgy. Hogy én Mrs Payne???
- Én, nem... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert Liam közbe szólt.
- Igen, nagyon jól éreztük magunkat! Viszlát! - mondta.
- Viszlát! - köszönt utánunk a nő. 
A kocsiban nem hagytam szó nélkül ezt az egész dolgot. 
- Miért nem hagytad, hogy kijavítsam, hogy nem a feleséged vagyok???
- Hát... csak úgy... Legalább félórán keresztül hallgathattuk volna a bocsánat kéréseit. - nézett rám mosolyogva.
- Aha. - ennyit bírtam válaszként kinyögni. 
- Miért baj???
- Igen... vagyis... nem, csak... izé... nem tudom... - zavaromban lehajtottam a fejem. - Majd elválik!
- Ahogy akarod. - ezután nem nagyon beszélgettünk. 
Körülbelül 45 perc alatt megérkeztünk a lakáshoz. Nagyon szép környéken van, London belvárosában található. 
Bent egyszerűen elállt a lélegzetem. Nagyon szépen volt berendezve. Minden helyiség nagyon tágas és világos. Pont olyan, amilyennek lennie kell... 
- Na tetszik? - kérdezte Liam.
- Igen, nagyon. Te rendezted be?
- Nem egészen, a lányok sokat segítettek. - felelte, miközben hátulról átölelt. - Gyere, fedezd fel a kis birodalmunkat. - megfogtam a kezét és elkezdtem húzni magam után. 
Mindent aprólékosan szemügyre vettem, és el kell, hogy mondjam, hogy nagyon szép munkát végeztek. 
Utoljára hagytuk a hálószobát vagyis hálószobákat. 
- Melyiket szeretnéd hálónak? - kérdezte.
- Nem tudom. Legyen ez. - nyitottam be az egyik szobába. 

- Oké, akkor legyen ez! - nézett rám mosolyogva. - Mikor szeretnél költözni?
- Hát... nem tudom... Holnap?
- Rendben. Akkor holnap költözünk. De szerintem menjünk, már biztos kíváncsiak a véleményedre. 
- Oké, menjünk.
Otthon a többiek sokat sejtetően vigyorogtak, azonban nem törődtünk ezzel... Nem hagytam, hogy Harry felidegesítsen a perverzkedésével...  
- Jujj, lányok! - ugrottam a nyakukba. - Nagyon jó lett a lakás!!! Köszi!!!!
- Fel avattátok már az ágyat? - kérdezte Harry, válaszként Mara tarkón csapta. - Na de cica... Ez egy ártatlan kérdés volt.... - majd rákacsintott a barátnőjére.
- Harold Edward Styles hagyd abba a perverzkedést, mert különben nem kapod meg este, azt amit ígértem. - nézett rá fenyegetően Tamara. 
- Látom haver, befenyített az asszony! - kezdett el röhögni Louis. Mi pedig követtük a példáját.... 
Félóra múlva felmentünk az emeletre pakolni. 
Már szinte mindent összepakoltunk, amikor kezembe akadt a laptopom. Felnéztem twitter-re és találtam egy link-et, amit az egyik 1D rajongó küldött el. Rákattintottam és az egyik pletykalap oldalán találtam magam. Ott megláttam egy nem éppen kedvesnek mondható cikket, az új lakással kapcsolatban. 
"Luxus a javából!Egy pazar belvárosi lakásba költözik a 19 éves énekes és a barátnője?
Liam Payne, a One Direction egyik énekese kinézett magának és modell barátnőjének egy luxuslakot.

Miután az angolok ifjú üdvöskéi, a One Direction tagjai visszatértek hihetetlenül sikeres  turnéjukról, úgy tűnik, máris azon töprengenek, mire költhetnék a hirtelen rájuk szakadt hatalmas összeget.
Liam például nemrégiben ezt a belvárosi luxuslakást tekintette meg Londonban - ha az énekes megveszi a modern penthouse-t, biztos, hogy az minden olyan kényelmi igényt kielégít majd, amire a 19 éves srác és barátnője csak vágyhat. "
- Ezt olvasd el! - toltam elé a gépet - Nem éppen kedves. - majd folytattam a pakolást.
- Hát nem az. De nem érdemes ezzel foglalkoznod. - szembe fordított magával, kényszerítve, hogy belenézzek gyönyörű, mogyoróbarna szemébe. 
- Oké. - megcsókoltuk egymást, majd lementünk a többiekhez.... 

27. fejezet - Emma szülinapja

27*

( Az ajándék ötleteket szeretném megköszönni az egyik legjobb barátnőmnek, Reb-nek!!! Köszönöm!!! Imádlak!!! )

Hát elérkezett ez a nap is. Ma van a szülinapom, ma lettem 20 éves. 
Reggel Liam keltett ágyba reggelivel, amit a lányok készítettek el. 
- Boldog szülinapot Szépségem! - mondta, mellé pedig kaptam egy szájra puszit.
- Köszönöm Leeyum. - feleltem mosolyogva. 
Az ölembe rakta a tálcát, majd kaptam még egy puszit, ő pedig visszament a többiekhez. 
Régóta vártam ezt a napot, mivel ma jönnek haza a vándor útra tévedt barátaink. ;) 
A reggeli mesés volt, miután végeztem levittem a tálcát. Azonban a lépcső tetejénél "őr" állt. Louis elállta az utamat. 
- A szülinapos nem mehet le! - jelentett ki határozottan - Boldog szülinapot! - ölelt meg kedvesen - Ezt én leviszem, te pedig visszamész a szobácskátokba! - elvette tőlem a tálcát, és pedig visszamentem... 
Fél óra múlva Mara jött be. 
- Szia! Boldog szülinapot! - megöleltük egymást, majd beszélgetni kezdtünk.
- Milyen volt Beeston? - kérdeztem.
- Jó volt. Örültem, hogy újra találkozhatok a szüleimmel. - felelte mosolyogva - Milyen 20 évesnek lenni?
- Nincs benne semmi különleges, nem értem, hogy miért csaptok, ilyen nagy hűhót körülötte. - ráztam meg a fejem.
- Mi nem csapunk hűhót, csak elég nagy lent a kupi, mivel Harry és Niall Haribo harcot vívtak. - ügyesen kivágta magát, bár átláttam a dolgon. Tudtam, hogy terveznek valamit, csak azt nem, hogy mit.
- Aha, el is higgyem. - néztem rá vigyorogva. 
- Mit szeretnél csinálni? 
- Nem tudom, nézzünk filmet. 
Beraktunk egy vígjátékot, ami a Nagyfiúk címet viselte. Rengeteget nevettünk, a végén még a könnyünk is kicsordult. 
A film vége után Tam távozott, helyette Bella jött be. 
- Boldog szülinapot Em!
- Köszi Bell! - megöleltük egymást, majd leült mellém az ágyra. - Milyen volt Írország?
- Hát, jó volt. Bobby nagyon kedves ember, úgy mint Niall bátyja, Greg. Bár az elején féltem Bobby reakciójától, de kellemesen csalódtam. Sokat beszélgettünk, és nagyon megkedveltem őket. 
- Ennek örülök! 
- És mesélj, mit csináltatok itthon?
- Abba inkább nem mennék bele. - mondtam rák vörösen, amin nevettünk egy jót. - De voltunk sétálni, vacsorázni, hajókázni, amit nagyon élveztem. Liam megígérte, hogy megfogjuk ismételni. 
- Akkor látom, hogy ti sem unatkoztatok. - beszélgetésünket egy kopogás zavarta meg. - Akkor én most megyek, szia!
Bellát Eleanor váltotta fel. 
- Szia El! - ugrottam a nyakába - De rég láttalak! 
- Szia szülinapos! Hát igen, elég régen találkoztunk! - jó szorosan megöleltük egymást. - Reb mesélte, hogy volt itt Kate. 
- Igen, itt volt. Kiválasztottuk az esküvői meghívót és hát eléggé összekaptunk...
- A meghívón?
- Nem, dehogy is. Meghívta az esküvőre Adison-t is.
- Már mint azt az Adison-t?
- Igen, Adison Adison-t. Elegem van abból a csajból... Őszintén szólva féltem tőle Liam-et. Nem akarom, hogy kivesse rá a hálóját. Tudom, hogy Liam nem csalna meg, de féltem attól a boszorkánytól. - éreztem, hogy a kezem ökölbe szorul. 
- Elhiszem, de térjünk vidámabb témára! Tudjátok már, hogy a kis tesód fiú lesz-e vagy lány?
- Hát.... őszintén szólva nem tudjuk, vagyis lehetne tudni, de anyáék kérésére nem mondta el az orvos. 
- Miért kérték ezt?
- Mert, nálam azt mondta a doki, hogy fiú leszek, közbe pedig lány lettem.
- Ez fura...
- Az, vettek nekem egy csomó kék babaruhát, aztán egyiknek se vettük hasznát. :) - megint kopogtak, úgy látszik, hogy váltják egymást. Reb jött be.
- Szia Reb! - köszöntem neki kedvesen.
- Szia Emmus!  Boldog szülinapot! - mondta.
- Köszönöm, miket hoztál? 
- Ruhákat, ideje felöltöznöd. - mondta sejtelmesen, majd beterelt a fürdőszobába. 
A hajamat kontyba kötötte. A sminkelést pedig egy egyszerű sminkkel tudtuk le.
- Kész is vagy! - szembe fordított az egész alakos tükörrel. 
- Köszönöm! - néztem rá hálásan.
- Ugyan, nem tesz semmit. - azzal lementünk a nappaliba.
Az egész lenti részt feldíszítették. A nappali tele volt lufikkal és volt egy hatalmas felirat, amin ez áll " BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT EMMA! " . Amint megláttak elkiabálták magukat.
- BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT!!!! - mindenki sorra ölelgetett.
Liam-től kaptam egy lágy csókot, majd a fülembe suttogott, amitől kirázott a hideg.
- Nagyon csinos vagy!!! - suttogta - Később lesz egy meglepetésem! - ettől rögtön beindult a fantáziám, aminek egy rák vörös Emma lett az eredménye. 
- Jöjjön az ajándékozás! - kiáltotta el magát Rebecca. 
Az első ajándékot Reb-től kaptam. Egy friends forver-es nyakláncot kaptam tőle, aminek ez egyik fele az enyém, a másik pedig Reb-é.
Liam-től egy LOVE feliratos karkötőt kaptam.
Bellától egy szép bögrét kaptam, mondván imádom a kávét, illetve minden  bögrémet összetöröm. Megígértem neki, hogy ennek nem lesz baja.
Tamara egy nagyon szép cipővel lepett meg. 
Zayn-től fülbevalót kaptam, ami nagyon tetszett.
Niall kockás inget vásárolt nekem, ami mellesleg lila színben pompázott.

Hazza egy "E" betűs nyaklánccal ajándékozott meg.
De a legkülönlegesebb ajándékot Louis és Eleanor adta. Kaptam két repülőjegyet Miami-ba. Ez igazándiból közös ajándék. Közösen kaptuk Liam-mel. Két hét, távol mindentől. Csak mi ketten. 
- Jujj srácok! Köszönöm mindenkinek ezeket a nagyszerű ajándékokat! - egyesével megöleltem mindenkit, majd felvittem az ajándékokat a szobánkba. Néhány perccel később Liam követett.
- Még nincs vége az ajándékozásnak. - mondta sejtelmesen.
- Mi??? Miért???
- Mert még nem adtam oda mindent. - a zsebéből elővett egy kulcsot - Ez az ajándék első fele. - a kezembe tette a kis fémet - Ez a miénk?
- Milyen kulcs ez???
- Egy lakás kulcs. Ez a közös lakásunk kulcsa, feltéve, ha szeretnél közös lakásba költözni.
- Szeretnék! - jelentettem ki határozottan. Van egy közös lakásunk!!! 
- Akkor jó, most jön az ajándék második része, de ahhoz el kell mennünk. 
- Oké. - kivettem a gardróbból az egyik kedvenc kabátomat, majd felvettem.
Lent a többiek sejtelmesen mosolyogva elköszöntek tőlünk. 
- Aztán vigyázzatok magatokra!!! - szólt utánunk Harry. Megint perverz gondolatai vannak. Szegény Tamara, mozgalmas éjszakájuk lesz!!!
Liam-mel egy kikötőbe mentünk, majd felszálltunk egy sétahajóra. Éjszaka hajókázni egyszerűen csodálatos... Nagyon szép London kivilágítva.... 
- Tetszik? - kérdezte, miközben hátulról átölelt. 
- Igen, nagyon. Köszönöm! - szembe fordultam vele és lágyan megcsókoltuk egymást. 
Miután kiszálltunk nem haza felé vettük az irányt. 
- Miért nem haza megyünk? - kérdeztem. Sejtelmesen elmosolyodott. Tudtam, hogy örülni fogok neki... 
Egy szállodánál álltunk meg, ami London legelegánsabb hotelja. 
Bent elvettük a recepcióstól a kulcsot, majd felmentünk a szobába, ami mesés volt. 
Levettük a kabátjainkat, majd az ablakhoz sétáltam. Pont a London Eye-ra lehetett látni, csodálatos volt a kilátás....
Liam mögém lépett, hátulról átölelt és a nyakamba csókolt. Elmosolyodtam, majd szembe fordultam Liam-mel. Heves csókcsatába kezdtünk. Lábaimat dereka köré fontam, majd az ágyhoz mentünk. Lassan az ágyra fektetett, majd fölém kerekedett. Először csak szenvedélyes csókokat váltottunk, majd nyakamat csókolta, később pedig ki is szívta.... A végén a felesleges ruhadarabok is lekerültek rólunk, és az éjszaka egyre forróbb lett.... 

2012. december 28., péntek

26. fejezet - Otthon, édes otthon

26*


/ Bella /


A gép hamar megérkezett Mullingar-be. Niall-lel meglátogatjuk az édesapját, Bobby-t. Niall mesélte, hogy az édesapja nehezen fogadta el a barátnőit. Megtudom érteni, hiszen én is óvnék ilyen aranyos, helyes srácot. 
- Bella, nézd ott van apa. - mondta kedvesen Niall.
- Ohhh. - ennyit bírtam csak kinyögni.
- Nyugi, nem lesz semmi baj. Szeretni fog téged. - biztatásul megfogta a kezem. 
Az édesapja igazán kedves, figyelmes embernek bizonyult. 
- Jó napot Mr. Horan! - köszöntem bátortalanul. - Bella Cowell vagyok!
- Szerbusz Bella és kérlek tegezz! Csak Bobby. - meglepetésemre a szokásos kézfogás elmaradt, helyette megölelt. 
Az autóban sokat beszélgettünk, sokat mesélt Niall gyerek koráról, amit felettébb érdekesnek találtam.
A házuk nagyon aranyos, pont ilyet képzeltem Niall-hez. 
A nappaliba érve elcsodálkoztam, hogy milyen otthonos és tágas. Az egyik falat szinte csak fényképek borították. A képek közül ez volt az egyik kedvencem.

Ezen Niall az apukájával szerepel. :)
A konyha és az étkező is csodálatos volt, de leginkább Niall szobája tetszett. Igaz, hogy ez egy tipikus férfi szoba, de van benne valami kisfiús, ami rögtön magával ragadott. 
Pakolás után lementünk a nappaliba beszélgetni.Bobby kezdett.
- Nos, Bella remélem nem fogsz csalódást okozni a fiamnak. - mondta.
- Apa, kérlek! - szólt közbe Niall.
- Hagyd csak! - simítottam meg a kezét. - Bobby megígérem, hogy nem fogok csalódást okozni. Niall-t az életemnél is jobban szeretem. 
- Akkor minden rendben van. - ezen mind hárman elmosolyodtunk. - Jól zajlott a turné? - hirtelen témát váltott. 
- Igen, nagyon jó volt, mivel Belláék is ott voltak. - felelte készségesen Niall.
- Bella Simon-nak a lánya, igaz?
- Igen. - feleltem zavartan. 
- Gyerekek, nem bánjátok, ha ma nem veletek vacsorázom? - kérdezte néhány perc csend után.
- Persze, hogy nem. - Niall mit tervezel???
- Rendben. Akkor én el is mennék. - mondta Bobby, miközben fel vette a kabátját. - Majd jövök! 
- Szia! - mondtuk egyszerre.
Vacsorára csirkét készítettem, aminek Niall felettébb örült. Vacsora után megnéztünk egy romantikus filmet, majd Niall gitározni tanított. :) 
A szobába érve heves csók csatába kezdtünk, aminek egy nagyon kellemes éjszaka lett a vége....

/ Tamara / 


Jó volt végre hazajönni. Már nagyon régen találkoztam a szüleimmel és az én imádni való húgommal, aki szerencsére most nincs itthon. :) 
Két - két és fél óra alatt megérkeztünk Beeston-ba. Anyáék már a ház előtt vártak minket. 
- Sziasztok! - köszöntek egyszerre. 
- Szia anya, szia apa! - öleltem meg őket egyesével. 
- Hello Mona és David! - köszönt Harry is. Anyuék nagyon kedveli Hazzát, anyu egyszer azt mondta, hogy Harry olyan mintha a fiúk lenne. :)
- Jól vagytok? - kérdezte anyu.
- Igen, megvagyunk. Ti? - kérdeztem vissza. 
- Mi is megvagyunk. - felelte apu. - Régen jártatok már erre.
- Hát, igen. Most volt a fiúknak a világ körüli turnéjuk, szóval nem sok időnk volt. 
A szobámban lepakoltuk a cuccainkat, majd visszamentünk anyáékhoz. 
- Kicsim, ma nem eszünk itthon. - szólalt meg anya.
- Rendben. - feleltem.
- Oké, akkor mi mennénk is, kaja a hűtőben, érezzétek jól magatokat! 
Fel vették a kabátjukat, majd el is mentek. De sokat voltak itthon. 
Hat óra környékén megvacsoráztunk, majd filmet néztünk. Film nézés után felmentünk a szobába. Harry becsukta az ajtót, majd be is zárta. Megfordult és összedörzsölte a kezeit és elkezdte húzogatni a szemöldökét. Ebből már tudtam, hogy mozgalmas estének nézünk elébe. 
Eldöntött az ágyon, majd fölém kerekedett. Heves csók csatába kezdtünk, majd a ruhák is feleslegessé váltak.... 


25. fejezet - Ne!!! Ő nem lehet ott!!!

25*



Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, anya hívott.
- Szia anya! - köszöntem álmosan.
- Szia Emma! Felkeltettelek? - kérdezte kedvesen.
- Igen.
- Ne haragudj, csak azért hívtalak, hogy egy óra múlva ott leszek nálatok. Valami fontosat meg kell beszélnünk. - mondta.
- Oké, gyere nyugodtan. Várlak! Szia!
- Szia! - azzal letettem a telefont. 
Visszadőltem az ágyba és oldalra fordítottam a fejem. Liam még békésen szuszogott mellettem. Körülbelül 10 percig néztem, hogy milyen aranyosan alszik, majd lezuhanyoztam és felöltöztem.
Még volt fél óra anya érkezéséig, így nekiálltam reggelit készíteni. Most kivételes 4 emberre kell főznöm, mivel Louis és Eleanor Doncaster-ben vannak, Bella és Niall Írországba repültek, Tamara és Harry pedig meg látogatták Mara szüleit Beeston-ban.  Egy hét múlva jönnek vissza a szülinapomra. :) 
Gyorsan elkészítettem a pirítósokat, palacsintákat és a gyümi salit anyunak. Főztem kávét is. Akkor jött le Reb. Egy egyszerű összeállítást viselt, ami nagyon jól állt rajta.
- Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyogva, miközben kitöltöttem neki egy bögre kávét.
- Neked is! - mondta - Köszi a kávét. Mi a reggeli?
- Nincs mit, amúgy pirítós, palacsinta, gyümi sali. 
- Oké.
- Mit kérsz?
- Pirítóst, salival. - felelte, miközben leült az asztalhoz. - Hogy hogy csináltál gyümölcs salátát?
- Mindjárt jön anyu. - mondtam, majd elé raktam a tányérokat. - Jó étvágyat!
- Köszi. - abban a pillanatban csengettek. 
Gyorsan az ajtóhoz mentem, aminket túl oldalán anya ácsorgott, kezében két vastag mappával. 
- Szia! - öleltem meg - Gyere beljebb! - elvettem tőle a kabátját és felakasztottam a fogasra. - Mit hoztál?
- Esküvői meghívó minták. - felelte mosolyogva - Szia Rebecca! - köszönt kedvesen barátnőmnek.
- Szia Kate! Hogy vagy?
- Köszönöm jól vagyok. Te?
- Én is jól vagyok.
- Ennek örülök, segítesz majd a meghívóknál?
- Persze.
Leültünk a kanapéra és vártuk Reb-et. Anyu rengeteg mintát hozott, voltak köztük igazán szépek, de voltak egyszerűek is. Reb érkezése után alig láttunk ki a sok mintából. 
Körülbelül 2 óra múlva volt mindenkinél egy-egy választott darab, amik közül anyu választott. 
Ez egy egyszerű darab, rögtön elnyerte a tetszésemet. 
- Emma, lenne itt még valami, ami miatt eljöttem. - nézett rám komolyan anyu. 
- Mond! 
- Hát, az van, hogy meghívtam Adison-t is. - mondta, majd lehajtotta a fejét. Én enyhén szólva kiakadtam.
- Mi??? Anyu, hogy tehetetted ezt???
- Sajnálom, de ő az unoka testvéred. Család tag, muszáj ott lennie az esküvőn.
- Oké, ha ő ott lesz, akkor rám ne számíts. Tudod, hogy ki nem állhatom, azt a .... .... némbert. - nem épp a némber jelzőt szerettem volna használni, csak anya miatt muszáj volt cenzúráznom.
- Nézd, ezt már megbeszéltük.... Az unoka húgom, te pedig a lányom vagy. Ne kérd, hogy válasszak.
- Ezek szerint Adison fontosabb, mint én. Kösz... - mondtam cinikusan, majd felrohantam az emeletre. 
Bevágtam magam mögött az ajtót, majd leültem és az arcomat a kezeim közé temettem. Nem bírtam felfogni, hogy anya miért hívta meg. Lehet, hogy az unoka húga, de annyi szemétséget csinált velem, hogy azt hittem anyu meg fogja érteni. De tévedtem. 
Néhány pillanat múlva Liam jött ki a fürdőből.
- Emma mi a baj? - kérdezte, miközben leült mellém és átölelt.
- Anyu meghívta az unoka tesómat az esküvőre. - szipogtam.
- Ebben mi a baj?
- Az, hogy a csaj egy közönséges útszéli. 8 éves korom óta ki nem állhat. Egyszer meg is próbált mérgezni. - mondtam el-el csukló hangon. - Folyton irigykedett rám, mindig megpróbált utánozni, ami soha se jött össze. Az aktuális pasijaimat mindig elakarta szedni tőlem. Hátba támadott, akárhányszor lehetősége nyílt rá... 
- Cssss, nyugodj meg. Ne foglalkozz vele! Mi itt vagyunk neked. - megcsókoltuk egymást, ami jobban esett, mint bármikor. 
Miután összeszedtem magam, lementünk a nappaliba. 
- Oké, ha akarod, akkor felőlem legyen ott, de ha valami olyasmit tesz, amivel megbánt, akkor nem állok jót magamért. - mondtam.
- Jó, és kicsim.
- Igen?
- Köszönöm. - megöleltük egymást, ami egy igazi anya-lánya ölelés volt. - Most mennem kell! - felvette a kabátját, és elköszönt tőlünk. - Sziasztok! Vigyázzatok magatokra! Majd találkozunk! - azzal elment. 
Liam-mel TV-t néztünk, Reb és Zayn pedig elmentek vásárolni. :)

2012. december 27., csütörtök

24. fejezet - Minden jóra fordul

24*


Érkezésünk után a lányok a nyakunkba ugrottak, a fiúk pedig egy-egy ölelésben részesítettek minket... Liam-től kaptam egy szájra puszit, míg Reb Zayn-től részesült ilyen "ajándékban"...
Berángattak minket a nappaliba, mondván mindent tudni akarnak. Nos, most jön a nehéz rész...
- Hát, az egész úgy kezdődött, hogy egy perverz állat elkezdett nekünk leveleket írogatni. - kezdtem hozzá a meséléshez - Ennek 3 éve vége szakadt, de most újra jött egy levél. Ezért kellett haza repülnünk L.A.-ből. A levélben pedig az állt, hogy haza kell mennünk és szakítanunk kell veletek, különben súlyos következményekre számíthatunk. A napokban sikerült elkapni azt az őrültet, és most itt vagyunk. - a fiúk megdöbbenve hallgatták a beszámolómat. Miután felocsúdtak a kábulatból Lou kérdezett.
- Ki volt az az állat? - kérdezte.
- A volt tánc tanárunk, Mr.Karev. - felelte Becca.
- Őt ismerem. - úgy látszik, hogy Lou-nál világosodás történt... :) 
- Igen, mivel a szomszédotok volt. - néztem rá komolyan. 
- Jól van na, ne szekálj. Amúgy örülök, hogy itt vagy... - újra megöleltek minket, majd mindenki elvonult a saját felségterületére....
A cuccaim a szobámban landoltak, én pedig Liam-mel mentem az ő szobájába. Leültünk az ágyra és beszélgetni kezdtünk.
- Miért nem szóltál? - kérdezte, miközben mélyen egymás szemébe néztünk.
- Nem tudom... Talán azért, mert nem akartam, hogy valami bajod essen... 
- De ugye tudod, hogy engem az én épségem nem érdekel, én csak téged féltelek. - ekkor lassan elkezdtünk közeledni egymás felé, majd ajkaink lágy csókban forrtak össze. Egy hete vártam erre a csókra.... Olyan jó volt mézédes ajkait újra érezni.... A csók után zihálva váltunk szét... 
- Szeretlek! - mondtuk egyszerre.
- Ugye tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz. - nézett rám gyönyörű mogyoróbarna szemeivel. 
- Igen, és sajnálom.... - bűnbánóan lehajtottam a fejem, de Ő állam alá nyúlt és felemelte. 
- Ne sajnálj semmit, hiszen nem tehetsz róla. 
- Köszönöm, hogy vagy nekem. 
- Inkább én köszönöm.... 
Lassan elfektetett az ágyon és felém kerekedett. Közben folyton egymás szemébe néztünk és lágy csókokat váltottunk. Végig simítottam a hátán, miközben kiszívta a nyakamat.... Istenem...... Utána megszabadítottam a pólójától, ő pedig az enyémtől.... Az utána következő dolgok már a történelem kategóriába tartoznak......

/ Reggel / 


Reggel Liam mellkasán ébredtem, Ő pedig a hátamat simogatta. 
- Jó reggelt! - mondta mosolyogva. Utána kaptam egy lágy csókot.
- Neked is! - feleltem én is hasonlóan boldogan. 
Felültem és körülnéztem a szobában, ami enyhén szólva csatérré változott. 
Liam is felült, majd a nyakamba csókolt. 
- Mi történt itt este? - tettem fel a költői kérdést.
- Hááát.... 
- Tudom, és ez volt életem egyik legjobb éjszakája... - mondtam pipacs vörösen.
- Nekem is. - váltottunk még egy gyors csókot, amibe mindketten belemosolyogtunk. 
- Ideje felkelnünk. 
- Muszáj?
- Igen, muszáj. Elmegyek fürdeni. - mondtam, azzal elindultam a fürdő felé. 
Körülbelül 20 percen keresztül folyattam magamra a meleg vizet, olyan jól ellazított. Magamra csavartam a törölközőt, majd átsurrantam a szobámba és felöltöztem.

Megszárítottam a hajam, majd lementem a nappaliba. Liam-mel egyszerre értünk le... 
- Ugye védekeztetek? - szólalt meg Harry, aki háttal ült nekünk.
- Rohadj meg! - mondtam eléggé hangosan.
- Bocs, csak kérdeztem, amúgy legközelebb egy kicsit tekerjétek le a hangerőt, vagy szóljatok és akkor elmegyünk. - lassan megfordult és rám nézett, én dühösen néztem rá vissza.
- Hagyjál békén minket! - mondtam még mindig dühösen.
- Okééé. - azzal visszafordult a TV-hez. Valami idióta mesét nézett, ami egy két évesnek is IQ romboló.
Mi kimentünk a konyhába az értelmes társasághoz. El Reb segítségével tálalta a reggelit, ami gofri volt, illetve minden féle gyümölcs... 
- Reggeli!!! - kiabálta el magát Mara. 
- Jövünk!!! - hallatszott Niall hangja az emelet felől. 
Kivittük az ételt az étkezőbe, majd helyet foglaltunk és nekiláttunk az evésnek. A reggeli nagyon finom volt, Eleanor és Rebecca mesésen tudnak főzni... :)

23. fejezet - Ki vagy te állat???

23*


Egy hete vagyunk itthon, egy hete érzem azt, hogy vége az életemnek. Egy hete nyomom ki folyamatosan a hívásokat, amik többsége Liam-től érkezik. Eleanor betartotta az ígéretét és nem szólt a fiúknak a levélről. Egy hete vagyok teljesen kiállhatatlan, ami Reb-ről is elmondható... Egy hete alig beszélek anyuval vagy Josh-al. Inkább Reb és én vagyunk... Együtt mindent megbeszélünk és kisírjuk magunkat... Nagyon hiányoznak a többiek.  Hiányzik Lou hülyülése, El mosolya, Zayn Vas Happenin? - je, Harry értetlen nézése, Bella lazasága, Niall evési szokásai, Tamara visszahúzódottsága, de legfőképpen Liam, mosolya, nézése... Röviden megfogalmazva rohadtul hiányoznak!!! 
A gondolkodásomat kopogás zavarta meg.
- Gyere be! - mondtam szomorúan. Reb jött be, ami egy kicsit jobb kedvre derített. 
- Szia. Nem zavarlak?
- Szia, persze, hogy nem. Ülj le! - ütögettem meg magam mellett az ágyat.
- Köszi! - leült és percekig csak néztünk a semmibe. Mostanában így teltek a napjaink, ültünk és néztünk ki a fejünkből. - Amúgy van egy hírem. - mondta néhány perc után. Könnye szemeit rám emelte, majd folytatta. - Apu volt bent a rendőrségen ma délelőtt és azt mondták, hogy van egy gyanúsítottjuk. 
- Aha, sokra megyünk vele. - mondtam kicsit gorombán.
- Azért ne egyél meg. - nézett rám Reb.
- Sajnálom! - megöleltük egymást, majd megszólalt a telefonom. Liam hívott megint. Fájó szívvel utasítottam el a hívását, megint.... - Miért nem mondtam el neki??? Miért??? - elkezdtek folyni a könnyeim. Reb magához szorított és csitítgatott.
- Tudod, hogy azzal csak ártottunk volna nekik... - már ő s sírt.  Ekkor jött be anyu.
- Lányok, van egy jó hírem. - erre mind ketten könnyes szemekkel ránéztünk. - Elkapták azt az őrültet!!! - abban a pillanatban úgy voltam vele, hogy nem érdekel más csak az, hogy minél előbb Londonban legyek. 
Reb-bel elkezdtünk sikítozva ugrálni, anya pedig egyre gömbölyödő pocakját simogatta és valami olyasmit mondott, hogy:
- Hát, kicsim, készülj fel a nővéredre! - anyut is jó szorosan megöleltük - Lányok, most egy nehéz dolog vár rátok, be kell mennetek a rendőrségre. - a jókedvünk egyből elillant.... 
A rendőrségre menet csendben ültünk a kocsiban... Rettegtem attól a pillanattól, hogy látnom kell azt a vadállatot.... Bár azt kívántam, hogy annyit szenvedjen, mint amennyit mi az elmúlt egy hétben.... 
Viszonylag hamar megérkeztünk a rendőrségre. Ott azonban több mint fél órát várnunk kellett, azt mondták, hogy most hallgatják ki.
A fél óra leteltével egy rendőr nő jött oda hozzánk.
- Jó napot! - köszönt kedvesen - Önök Emma Colins illetve Rebecca White? - kérdezte
- Mi vagyunk. - felelte hasonlóan kedvesen Becca. 
- Rendben, akkor kérem kövessenek. - mi felálltunk és utána mentünk, anyuék pedig ott maradtak a váróteremben. - Lehet, hogy megrázó lesz, ami történni fog, de muszáj, hogy megmutassuk önöknek a tettest. A férfi beismerte a bűncselekményeket... - mondta közömbösen.
Akkor bevezetett minket egy kisebb terembe, aminek egyik oldalát üveg borította. 
- Ezen az üvegen csak mi látunk át. - megnyugtatásnak szánta, ami be is jött. - Akkor lássuk. - a másik teremben megjelent két férfi, az egyik rendőr volt a másik... pedig.... ez nem lehet igaz....
- Reb, felismered? - kérdeztem idegesen. 
- Igen, ő a .... 
- Ki ő lányok? - kérdezte a nő.
- A volt tanárunk. - mondtuk egyszerre, aztán már csak Reb folytatta. - Néhány éve együtt jártunk táncra, és ő volt a tanárunk. 
- Köszönöm. - mondta a rendőr, mi pedig visszamehettünk anyáékhoz.
- Minden rendben? - kérdezte aggódva Josh. - Tudjátok, hogy ki ő?
- Igen. - feleltem. - A volt tánctanárunk, Mr. Karev.
- Most már nem fog nektek ártani, szóval, ha akartok akkor visszamehettek Londonba. - mondta mosolyogva anyu. Megöleltük egymást, majd hazaindultunk. 
Reb megígérte, hogy egy óra múlva itt lesz, hogy elérjük a Londonba induló vonatot... 
Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, már ami itthon volt és felöltöztem. 
Pont akkor érkezett meg Becca is. Csodálatos összeállítást viselt. 

- Mehetünk? - kérdeztem.
- Persze. - felelte boldogan. 
Anyuéktól elköszöntünk, majd taxival kimentünk az állomásra. Már nagyon izgultunk, kíváncsiak voltunk, hogy mit fognak szólni... 
A vonat röpke két óra alatt megérkezett a londoni állomásra... Fogtunk egy taxit, majd a háztól egy utcával lejjebb szálltunk ki... Direkt nem szóltunk senkinek sem az érkezésünkről, hadd legyen nekik meglepetés... 
A házhoz érve egyre jobban idegesek lettünk... Ám összegyűjtöttük minden bátorságunkat, és megnyomtuk a csengőt... 
Néhány pillanat múlva nyílt is az ajtó, aminek túloldalán Bella állt. Amint meglátott minket, akkorát sikított, hogy a többiek lélekszakadva rohantak az ajtóhoz. Mindenki elképedve nézett minket....... 

2012. december 26., szerda

22. fejezet - Egy jónak ígérkező nap, aminek rossz vége lesz...

22*

/ Körülbelül két hónappal később / 

Nos elérkeztünk a turné utolsó állomásához, Los Angeles-hez. Ezt már mindenki nagyon várta, hiszen hamarosan otthon lehetünk. Ma augusztus 07-e van, ma lesz az első LA-i koncert. És egyre közelebb a szülinapomhoz és Liam-éhez. Még nem tudom, hogy mit vegyek neki... De majd csak kitalálom... 
Már hat óra volt, szóval nekiláttam a készülődésnek.
Egy lila ruhát választottam, amit Seattle-ben vettem. A hajamat kifésültem és hagytam, hadd omoljon a vállamra. 
Éppen időben készültem el, indulás előtt Liam kopogott a fürdő ajtón. 
- Emma kész vagy? - kérdezte.
- Igen, kész vagyok. - mondtam, majd kinyitottam a fürdő ajtót. Liam elismerően nézett végig rajtam. 
- Gyönyörű vagy! - mondta.
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. - mondtam és éreztem, hogy arcom piros színre vált. 
- Ideje mennünk. - mondta, majd adott a számra egy lágy csókot. 
- Oké, menjünk. - feleltem. 
A többiek a hallban vártak minket. Pont akkor ért a szálloda elé a kocsi. 
- Milyen pontosak vagytok. - mondta Lou.
- Hát, belejöttünk. - mondtam.
A kocsiban rengeteget beszélgettünk, egy kicsit hosszú volt az út a csarnokig, ugyanis sok rajongó futott a kocsi után, mellett vagy előtt. Nem tudtunk tőlük haladni....
Nagy nehezen azért mégis odaértünk, de a kedves rajongók miatt egy ici-picit nehéz volt bejutni, még úgy is, hogy hatalmas testőrök vettek minket körül. 
Amint sikerült bejutni a fiúkat elvitte a stylist, mi pedig Lux-al játszottunk. :) Olyan aranyos az a pici lány, imádni való!!! Éppen sétáltam Lux-al, mikor valaki a nevemet mondta. 
- Emma, megvárnál? - kérdezte egy bizonyos személy, akinek a mosolyától elolvadok.
- Persze, bocsi csak éppen sétáltunk. Vagyis Lux-ot én viszem.
- Ja, oké. Ha nem bánjátok akkor veletek tartok, még van 15 perc kezdésig.
- Gyere nyugodtan. - Liam átvette Lux-ot, aki elaludt a kezemben. 
Az öltözőig beszélgettünk, majd oda adtuk a babát az anyukájának, mi pedig a színpad mögé mentünk. 
- Emma, sajnálom, hogy az utóbbi időben nem figyeltem annyira rád. - bűnbánóan lehajtotta a fejét, én pedig megöleltem.
- Ugyan. - legyintettem - Tudom, hogy a banda nagyon fontos neked. Ez a munkád, megértem. - mondatom után megcsókoltuk egymást, amit egy köhintés zavart meg.
- Khm. Ezt inkább este folytassátok, most Liam nekünk jelenésünk van a színpadon. - szólt közbe Zayn.
- Máris megyek. - mondta Liam, majd kaptam tőle még egy puszit. Ez után elment én pedig megkerestem a lányokat. 
El és Reb éppen Derek-el beszéltek, Bella és Mara pedig eltűntek. Miután végeztek felém fordultak.
- Mi a baj? - kérdeztem, ugyanis szemükben aggódást véltem felfedezni.
- Hát... haza kell mennünk. - bökte ki Reb.
- Mi??? Miért??? - kérdeztem idegesen.
- Derek kórházba került, valami idióta elütötte és miután felébredt egy levelet adott neki egy nővér, ami minket is érint. - felelte Reb. 
- Mi van benne???
- Nem mondta, csak annyit mondott, hogy muszáj hazamennünk. - felelte El.
- Oké, a legközelebbi géppel megyünk. - mondtam, majd a színpad felé néztem. - Valahogy szólnunk kell nekik. 
- Majd valakinek mondjuk, hogy szóljon, Emma muszáj mennünk.... - nézett rám El. 
Gyorsan bementünk a fiúk öltözőjébe, kerítettem egy papírt, majd írtam egy levelet Liam-nek.
Kedves Liam!
Sajnálom, de vissza kellett mennünk Londonba, egy ügy miatt, ami nem várhat. Sajnálom, hogy nem személyesen szóltam, de sietnünk kellett a gépre. Mindent sajnálok!!! Szeretlek!!!!! Emma.
A levelet összehajtottam és beleraktam a pulcsija zsebébe. Tudtam, hogy ezt, majd csak a koncert után fogja megtalálni....
A lányokkal pont elcsíptünk egy Londonba induló gépet. Kicsit furán néztek ránk, hiszen a táskáinkon kívül nem volt nálunk semmi sem. El a felszállás előtt írt egy SMS-t Bellának, hogy majd hozzák el a cuccainkat....
A gépen mind hárman tiszta idegek voltunk, egész végig azon gondolkoztam, hogy mi állhatott abban a levélben.... 
A gép megérkezése után rögtön a kórházba mentünk, mert már reggel volt. A nővér kedvesen eligazított minket a kórteremhez, amiben Derek feküdt. 
- Szia! - köszöntünk neki egyszerre.
- Sziasztok lányok! Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ide jöttetek.... 
- Igen, igen. De nem térhetnénk a tárgyra. - kértem. Ekkor odanyújtott egy levelet. 
Drága Emma és Rebecca! 
Tudom, hogy régen hallottatok felőlem, de nem tehetek róla.... Tudomásomra jutott, hogy van most barátotok, és azt akarom, hogy szakítsatok velük és menjetek vissza oda ahonnan jöttetek.... HA megtudom, hogy nem teljesítettétek a kérésemet, akkor súlyos következményekre számíthattok... 
Egy régi jó barát!!!
Megfogtam magam és elrohantam. A kórház előtt fogtam egy taxit, ami gyorsan a házhoz vitt. Mire a lányok utolértek, már néhány cuccot össze is pakoltam. 
- Mégis hová mész? - kérdezte El.
- Haza. - feleltem nemes egyszerűséggel.
- Miért???
- Mert ez egyszer már megtörtént. 16 évesek voltunk, mikor egy perverz állat elkezdett leveleket írogatni nekünk. Először csak azt, hogy mennyire kíván minket meg hasonlók, de utána egyre komolyabbra fordultak a dolgok. - éreztem, hogy elkezdenek folyni a könnyeim. - Akkoriban volt mind kettőnknek barátja így nem igazán aggódtunk. Utána kaptunk egy hasonló levelet. Szakítanunk kellett velük, mi először nem foglalkoztunk vele, de történt egy s más, ami megváltoztatta a véleményünket. - szipogtam egyet, majd folytattam. - A fiúkat valaki elütötte és sajnos nem élték túl, de valaki akkor is hagyott egy levelet....
- Értem, de akkor most mi lesz?
- Haza megyünk, és szakítunk a fiúkkal. Tudom, hogy köcsögség lesz, amit tenni fogunk, de nem szabad a fiúknak megtudnia....
- Jó, de majd gyertek vissza, ha elrendeződtek a dolgok... - már El is sírt. 
Reb-bel összeszedtük a cuccainkat, majd kimentünk az állomásra és hazamentünk. A vonaton végig sírtunk... Remélem, hogy Liam-nek nem fog baja esni és, hogy tudja, hogy az életemnél is jobban szeretem.....