39*
A gyors fejszámolás után, fölpattantam, már amennyire gyorsan csak tudtam és berohantam a szobába. Liam épp háttal állt nekem... Lassan odamentem hozzá és bűnbánóan lehajtottam a fejem... Vettem egy nagy levegőt és szólásra nyitottam a számat, de hang nem jött ki rajta... Ekkor fordult meg Liam..
- Kicsim, minden rendben? - kérdezte aggódva, miközben leültünk az ágyra.
- Hát...izé..nem...is...tudom...- dadogtam. - Félek, hogy nem fogsz neki örülni....
- Nem baj, mondjad. - bátorítóan megfogta a kezem és egy puszit lehelt ajkaimra. - Soha nem haragudnék rád.
- Oké. - kezdtem hozzá. - Emlékszel arra az estére, mikor megkérted a kezem?
- Igen, de miért?
- Mert azon az estén...nem....védekeztünk...és...hát...szerintem terhes vagyok... - nem várt reakció fogadott...
- De, hát ez jó hír!!! Gyerekünk lesz!!! - felkapott és megpörgetett a levegőben.
- Ho..ho.. Ne olyan gyorsan. Még nem biztos. El kell menni és venni kell egy tesztet. - néztem rá mosolyogva.
- Oké, akkor szépen felöltözöl és megyünk és veszünk. - nagyon meglepett a reakciója. Azt vártam, hogy ki fog akadni, de kellemesen csalódtam.
- Rendben, akkor felöltözök.
- Oké... - én a gardróbba mentem és felöltöztem.
Egy egyszerű összeállítást választottam.
Kézen fogva mentünk a gyógyszertárig, majd bementünk....
- Jó napot! - köszönt a nő mosolyogva. - Miben segíthetek? - kérdezte kedvesen.
- Jó napot! Egy terhességi tesztet kérnénk. - feleltem.
- Melyiket adhatom?
- A legmegbízhatóbbat. - mondtam.
- Máris. - odanyújtott egy kis papír zacskót, ami a tesztet rejtette. - 5 font lesz. - átadtuk neki a pénzt.
- Köszönjük! - mondtuk, majd távoztunk a patikából.
Haza felé beszélgettünk.
- Ugye nem lesz baj, ha mégsem vagyok terhes? - kérdeztem.
- Ugyan. - legyintett. - Majd eljön az ideje a babának. Ha most, akkor most. Ha később, akkor később.
- Köszönöm! De olyan fura elképzelni magunkat szülőnek, bár kellemes. - egymásra mosolyogtunk.
Néhány perccel később haza is értünk. Lepakoltunk, majd vettünk egy nagy levegőt és megcsináltam a tesztet. A dobozon azt írták, hogy 20 percet kell várni az eredményre... Addig fel-alá járkáltunk vagy csak ültünk és néztünk a semmibe.
Végül jelzett a telefon, hogy lejárt az idő. Remegő kézzel fogtam meg a műanyagot, amin az eredmény állt. Becsukott szemmel fogtam, majd lassan kinyitottam és megnéztem... TEATYAÚRISTEN!!! ..... Az eredmény pozitív lett, vagyis lesz egy közös gyerekünk...Egy kicsi babánk...
- Na? - nézett érdeklődve Li.
- Szülők leszünk! - mondtam határozottan.
Liam megpörgetett a levegőben és egy szenvedélyes csókban részesített.
- Lesz egy gyerekünk! - mondtuk egyszerre....
Hátulról átölelt és a kezünkkel szívet formáztunk a hasamon...
- Kérjünk időpontot a dokinál... - már nyúltam is a telefonomért és tárcsáztam anyu dokiját.
- Igen? - vette fel néhány pillanat múlva a kagylót. - Itt Dr. Smith.
- Szia Jenna. Itt Emma. - mondtam vidáman. Jenna nagyon kedves, aranyos és mindemellett nagyon okos orvos. Imádom. Még én is nála születtem. Annyi idős, mint anya.
- Áhh, szia! Minden rendben?
- Igen, de most azért hívtalak, hogy szeretnék nálad időpontot kérni.
- Egy barátnődnek?
- Nem, magamnak...
- Csak nem?
- De, legalábbis a teszt szerint és a tünetek is megvannak.
- Oké, mivel az egyik betegem most mondta le, így jöhetsz egy óra múlva.
- Oké, köszi és kérlek ne szólj senkinek se.
- Nem szólok! Akkor várlak!
- Szia! - azzal letettem a telefont. - Egy óra mehetünk, feltéve ha el szeretnél jönni.
- Persze, hogy elmegyek!
Az az egy óra nagyon hamar eltelt.... Végül is összekellet szednem a papírjaimat és még sorolhatnám. De sikeresen megérkeztünk Jennához.
- Sziasztok! - köszönt mosolyogva. - Látom a büszke apuka is eljött..
- Igen. - mondta Liam. - Szia Jenn! Hogy vagy?
- Köszi, jól, amint látom ti is. - nézett még mindig mosolyogva.
Bent lefektetett az ágyra és felhúzta a felsőmet, majd nyomott rá zselét.
- Akkor nézzük. - az ultrahanggal fel le körözött a hasamon, majd elmosolyodott. Liam pedig megfogta a kezem és ő is mosolygott. De én nem láttam semmit.
- Min mosolyogtok? - kérdeztem - Nem látok semmit... - Jenna megállította a képet, majd segített felülni és már én is láttam, amit ők.
Egy bab szem nagyságú foltot láttam, ami a mi kicsi babánk volt. Az örömtől elkezdetek folyni a könnyeim.
- Gratulálok! - nézett ránk Jenna, miközben letörölte a hasamat. - Úton van a trónörökös...
- Köszönjük! - mindketten megöleltük, majd eljöttünk.
- Akkor szerintem menjünk a többiekhez.. El kell mondani nekik... - szólalt meg Liam. - Annyira boldog vagyok!
- Én is, de előtte el kell mondani anyuéknak. A kocsiból felhívjuk őket.
A kocsiba előkerestem a mobilom, majd kikerestem anyu számát és tárcsáztam, de nem vette fel... Utána hívtam Josh-t, de ő sem... Az utolsó próbálkozásom a vezetékes volt....De azt sem vették fel... Lehet, hogy alszanak, éjszaka úgy se nagyon tudnak...
- Majd elmondjuk nekik később... - elindította a kocsit, és már száguldottunk is a villába.
Útközben az ablakon néztem kifelé... Egyszer láttam egy kismamát is, amint a párjával sétál... Már a terhessége végén járhatott, mivel nagy pocakja volt...
Fél óra alatt meg is érkeztünk a bandához... Meglepetésünkre mindenki ott volt... Azt hittem, hogy körbe kell járnunk egész London-t...
- Sziasztok! - léptünk be az ajtón. Hangunkra előjöttek a ház különböző helyeiről.
- Hát ti? - kérdezte Niall, aki egyik kezével Bella kezét fogta, másik kezében pedig egy tál popcorn-t tartott.
- Kaja... -csaptam le egyből a tálra. Mostanában egyre nagyobb az étvágyam, de hát a manó miatt nem is csodálom...
- Mi van? Éheztek? - ez hülye...
- Nem, csak éhes vagyok. - néztem rá, miközben elvettem tőle a tálat.
A többiek is megérkeztek és leültettük őket a kanapéra. Vettünk egy nagy levegőt, majd felálltunk és elmondtuk a nagy hírt...
- Srácok, - kezdtem hozzá - el kell nektek valamit mondanunk.... Nem rég megtudtuk, hogy bővülni fog a Direction família.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Louis, de utána leesett neki. - Babátok lesz?
- Igen. - mondtuk egyszerre.
- Áhhhh...-kezdett el sikítozni Reb, Bell és Mara, de El és Louis olyan furán néztek.
- Ha már itt tartunk, akkor mi is elszeretnénk mondani valamit. - állt fel El magával húzva Louis-t. - Mi is babát várunk... - teatyaszentisten!!! Mivanitt???
Egész délután a babákról beszélgettünk... Mindenki nagyon boldog volt... De nálunk jobban nem, maximum El és Lou... Olyan jó érzés, hogy lesz egy gyerekünk....
Késő délután sikerült elérni anyát is, aki nagyon boldog volt a hír hallatán....Körbe telefonálta az egész családot az örömhírrel... Mindenki nagyon boldog volt, főleg, hogy két pici taggal bővülni fog a nagy családunk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése