/ Tamara /
Miután vége volt a szertartásnak a lányokkal elmentünk átöltözni.... Én egy halvány rózsaszín ruhát viseltem, míg Eleanor kék színűt választott, Bella pedig sárga színű darabban pompázott.
Miután végeztünk, megigazítottuk a sminkünket, majd az asztalunkhoz mentünk. Sokan gratuláltak az ifjú párnak, mi addig helyet foglaltunk.... A csajokkal beszélgetni kezdtünk.
- Hol lehetnek a többiek? - kérdeztem halkan. Most is az a tipikus Tamara voltam, meghúztam magam....
- Ugyan Tam, ne legyén ilyen félénk, nem esz meg senki sem. - mondta Eleanor, miközben megsimította a kezem. - Amúgy kérdésedre válaszolva, nem tudom. Szerintem be álltak a sorba.
- Ohhh, köszi. - néztem rá hálásan, majd megszólalt a perverz Bella.
- Mi van??? Csak nem Harry kellemes társaságára vágysz? - kezdett olyan minden tudóan, de rohadtul perverzen nézni.
- Ne magadból indulj ki, én nem szoktam mindenhol Harry-nek esni, nem úgy mint te Niall-nek. - néztem én is hasonlóan.
- Héééé.... Nem is mindenhol szoktam...,csak.... - Eleanor pedig szépen, kulturáltan nevetett rajtunk, vagyis majdnem leesett a székről.... Olyan Emmás beütése volt, ő szokta mindig ezt csinálni... Látszik, hogy régóta barátnők...
- Most...már...hagyjátok abba! Mindjárt...megfulladok... - röhögött tovább El.
- Oké. - sóhajtottunk egyszerre....
Fél óra társalgás után megérkeztek a többiek is.... Kiderült, hogy igaza volt Eleanor-nak, ugyanis tényleg gratulálni voltak...
- Huhh, tök sokat kellett ácsorogni... - huppant le mellém Harry.
- Ugyan, a koncerteken a rajongóitok ennél többet ácsorognak, hogy bejussanak... - néztem rá mosolyogva.
- Te már csak tudhatod! - szólalt meg Niall, aki Bell-t ölelte.
- Igen, tudom, és baj???
- Dehogyis!!
Eleanor és Louis elmentek táncolni, Zayn megkereste Reb-et, míg Liam Emmát, Belláék elmentek kifosztani a kajás asztalt, így ketten maradtunk Harry-vel.
Percekig csak mélyen néztünk egymás szemébe, majd Harry közeledni kezdett felém. Végül ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze... Azonban csókunkat egy hangos torokköszörülés zavarta meg. Hirtelen szét röppentünk, majd egy számomra ismeretlen, szőke cicabát pillantottunk meg...
- Harry drágám, de régen láttalak!! - kezdett el nyávogni.
- Menj el Adison! - Harry hangja egy cseppet sem volt kedves, de a liba még mindig nem vette a lapot.
- Ugyan Szívecském! Már nem is üdvözölsz annyi felejthetetlen éjszaka után.... - hogy mi van??? Harry és az a kurva??? Hogy tehette ezt????
- Hagyjál már békén!!! - Hazza egy kicsit, sőt nagyon felemelte a hangját. Még szerencse, hogy a zenétől alig lehetett hallani.
- Pedig szerintem megérdemlem, hogy megölelj! - még mindig olyan nyávogós hangon beszélt. Itt pattant el nálam, az a bizonyos cérna....
- Nem fogod fel, te szajha, hogy nem érdekled??? - kiabáltam már én is.
- Miért??? Ki vagy te kis kurva??? Harry-nek csak néhány éjszakára kellesz...
- Van fogalmad arról, hogy mit beszélsz???
- Igen, van... Ismerem az én Mackómat!!!
- Adison vagy hogy is hívnak... Fogd már fel, hogy nem érdekled... Takarodj a picsába!!!
- Chöö... - aztán odébb riszálta magát a tíz centis tipegőjében.
- Harry mi volt ez??? - kérdeztem.....
- Hát...izé... - dadogott...
- Kérlek, legyél őszinte... - már a könnyeim is folytak.
Mély hallgatásba kezdett, én pedig felpattantam és elrohantam....
Lehet, hogy Harry megcsalt ezzel a kurvával??? Miért nem mondta el, hogy honnan ismerik egymást??? Egyáltalán igaz-e az, hogy csak egy játékszer vagyok neki??? Ennyi év után megtenné ezt velem???
.....
Az egyik vendégszobában bőgtem.... Eddig senki sem akarta használatba venni a szobát, és szerencsére nem keresett senki sem.... Kivéve egy személyt, Harry-t...
- Tamara, Kicsim, kérlek engedj be!!! - állt meg az ajtó előtt.
- Menj el!!! Nem akarlak látni Macikám!!! Chöö Menj a kis kurvádhoz!! - már szinte üvöltöttem...
- De értsd meg, hogy én téged szeretlek!!! Soha se csaltalak meg!!!
- Aha, el is higgyem!!! Ezek után??? Meg vagy húzatva!!!
- Nem, nem vagyok... És igen, hidd el!!! Én nagyon szeretlek!!!!
- Nem érdekel!!! Menj innen!!!
- Nem megyek!! Itt maradok addig, amíg be nem engedsz!!
Nem beszéltünk többet... Én az ágyon ülve zokogtam. Harry pedig szerintem az ajtó előtt ült.... Egyszerűen nem tudtam neki hinni... Ki tudja, hogy igaz-e amit mond???
/ Harry /
Itt ülök Mara ajtaja előtt... ÉS sírok! Igen, sírok!!! Tamara a legfontosabb az életemben és nem hallgat meg... De ebben én is bűnös vagyok! Miért nem meséltem neki Adison-ról??? Miért???
Tamara most biztos gyűlöl!!! Hogy lehettem ekkora barom??? Miért mindig azokat bántom meg, akiket szeretek???
....
Kis idő múlva nyílt az ajtó.... Tamara kisírt szemeivel találtam magam szembe... Szegény... Miattam szenvedett...
- Most már bejöhetsz!! - nézett rám komolyan. Feltápászkodtam a földről és bementem....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése