35. fejezet - Bocsáss meg neki!!!

35*


Reb két nap elteltével sem hajlandó kimozdulni a szobájából, és még mindig nem beszél Zayn-nel, aki egész álló nap a szobaajtó előtt gubbaszt. Két napja nézzük, ahogy szenvednek, vagyis csak Zayn-nen látjuk, Reb-től pedig halljuk. Két nap után meguntuk ezt az egész dolgot, így kezünkbe vettük a dolgok irányítását.
Reggel elvégeztem a rutin dolgokat, majd felöltöztem. Egy laza összeállítást választottam.
Viszonylag korán ébredtem, de nem én voltam az első. Bella és Tamara már a nappaliban beszélgettek egy-egy bögre gőzölgő kávé társaságában.
- Jó reggelt! - köszöntem komoran.
- Neked is! - mondták egyszerre. - Kávé a pulton! - nézett hátra Bells.
- Köszi! - egy halvány mosoly jelent meg  az arcomon.
A pultra felöltem, majd megfogtam a meleg bögrét és gondolkozni kezdtem. De sehogy se akart egy ötlet se jönni. Pedig már nagyon kiszeretném békíteni Reb-et és Zayn-t.
Olyan rossz látni, ahogyan szenvednek. Legszívesebben betörtem volna az ajtót és leüvöltöttem volna Reb haját is, hogy miért nem békült ki még Zayn-nel, de nem vagyok ilyen, szóval erről hamar letettem.
A másik ötletem az volt, hogy felmászok az ablakba és ott megyek be, ami részben tegnap sikerült is, csak hát be volt zárva az az átkozott ablak. Szóval erről is hamar le kellett tennem.
És ennyi. Kifogytam az ötletekből. Ami eszembe is jutott az túl gyerekes próbálkozásnak tűnt....
- Emma hol vagy? - hallottam Mara hangját.
- A konyhában. - kiabáltam vissza.
- Végre. Már vagy tíz perce téged keresünk. Meg van a tökéletes ötlet! - csillantak fel barátnőm szemei. Érdeklődve néztem rá.
- Igen??? Mi az???
- Hát...mondtad, hogy minden szobának van pótkulcsa, aminek most hasznát vehetnénk.
- Még mindig nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni.
- Arra, hogy a pótkulccsal bejuthatunk a szobába. - úgy nézett rám, mintha hülye lennék, pedig még csak túl korán volt ehhez.
- Jaaaa... Tényleg....
- Na végre! Benne vagy?
- Persze, csak meg kell keresnem a kulcsot. - ugrottam le a pultról.
- Már megvan. Már csak a te kellesz.
- Miért én???
- Mert te ismered legjobban Reb-et.
- Ja, oké. - elvettem tőle a kulcsot, majd felmentem a szóban forgó szoba elé.
Vettem egy nagy levegőt, majd kinyitottam az ajtót. A benti látvány teljesen meglepett. Mindenhol zsepi hevert, be volt sötétítve, Reb pedig az ágy közepén összegörnyedve feküdt. Az asztalon megpillantottam a tegnapi vacsit és ebédet, amihez hozzá sem nyúlt. Egyszer megölöm ezért... Miért nem evett??? Miért teszi ezt magával???
Először azt hittem, hogy Becca alszik, de a sírásra utaló hangokból rájöttem, hogy nem. Leültem mellé az ágyra, majd vártam, hogy megszólaljon, ami hamarosan bekövetkezett.
- Mit akarsz? - kérdezte halkan.
- A régi Rebeccát, aki folyton mosolyog és életvidám. - mondtam egyszerűen.
- Akkor hiába jöttél, mert itt csak egy megcsalt, összetört szívű Rebeccát találsz. - lassan elfeküdtem az ágyon és magamhoz öleltem.
- Reb, tudom, hogy nem akarod hallani, de Zayn nem csalt meg...
- Igazad van, tényleg nem akarom hallani...
- DE értsd meg, nem Zayn a hibás. Az a k*rva mászott rá.
- El is higgyem?
- Igen, hidd, mert ez az igazság.
- ÉS tegyük fel, hogy igaz, akkor mit vársz mit tegyek? - nézett rám könnyes szemeivel.
- Beszélj vele! Ennyit kérünk, hogy beszélj vele.
- Oké, de csak egy beszélgetés. - végre megadta magát, látszik, hogy még mindig nagyon szereti Zayn-t.
- Köszönöm! - néztem rá hálásan. - Most pedig szépen hozok neked kávét meg reggelit. - álltam fel.
Azzal a konyha felé vettem az irányt. A többiek már ott vártak rám. Liam-nek adtam egy szájra puszit, a többieket pedig megöleltem.
- Na mi volt? - tért a tárgyra Louis.
- Hát, beszél Zayn-nel. - néztem mosolyogva az említettre.
- Ez most komoly? - nézett vissza rám.
- Igen, belement, de gyorsan csinálok neki reggelit meg kávét és szépen felviszed neki.
- Oké.
Hozzáfogtam a reggeli elkészítéséhez, ami egyszerű pirítós volt. Tálcára tettem egy bögre kávé kíséretében, amit Zayn kezébe nyomtam, aki készségesen vitte fel az ételt.
- És velünk mi lesz?? Mi nem kapunk kaját??? - nézett halál komolyan Niall..
- De, kaptok. - feleltem nevetve. Majd a többiek reggelijét is megcsináltam.

/ Rebecca /


Miután Emma távozott a szobából nagy nehezen összeszedtem magam. Majd a szobát is elfogadható állapotba hoztam.
Végül is igaza volt Em-nek, hogy beszéljek Zayn-nel, bármennyire is nehezemre esik. Vagyis nem az, hogy nehezemre is esik, hanem inkább fáj, de nagyon fáj. Zayn-t még mindig az életemnél jobban szeretem, de lehet, hogy megcsalt azzal a némberrel, ami viszont megbocsáthatatlan, legalábbis szerintem. Az eddigi kapcsolataim valahogy mindig zátonyra futottak. Az előző barátomnak is csak egy-két éjszakára kellettem, pedig szerettem őt.... A végén kiderült, hogy csak a volt barátnőjét akarta visszaszerezni.... Milyen köcsögség már ez???
Gondolkodásomat egy kopogás zavarta meg.
- Gyere be! - mondtam érzelmek nélkül. Végül a kopogáshoz egy ember is társult, még pedig Zayn.
- Be jöhetek? - kérdezte félve.
- Gyere, úgy is beszélni szerettem volna veled. - letette elém a tálcát, majd leült velem szembe és a fejét lehajtotta. - Először is azt szeretném megtudni, hogy mi volt közted azzal a cafkával?
- Még előtted és Perrie előtt jártam vele kb. 1 hónapot, de dobtam mert egy közönséges útszéli... Akkor megesküdött, hogy megfogja keseríteni az életemet.... - mondta komolyan.
- Miért nem mondtad el?
- Mert ez Harry-t is érinti, vele is kavart Adison... ÉS...hát...nem akartam, hogy elítélj emiatt. Nem vagyok büszke a múltamnak erre a hónapjára, de tudod férfiból vagyok...
- Igen, tudom vagyis már tapasztaltam és akkor éppen az alsó feleddel gondolkodtál.
- Igen, de tudd, hogy sohase csaltalak meg és nem is foglak!!! Te vagy életem szerelme!!!!
- Igen, tudom és nekem is te vagy az életem szerelme!!!
- Ez azt jelenti, hogy megbocsájtasz?
- Igen, megbocsájtok, de előtte még kíváncsi lennék arra a csókra.
- Ő mászott rám.
- Oké, akkor megbocsájtok!
Lassan elkezdtünk egymás felé közeledni, majd ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. Most mindennél jobban esett az a csók.
- Szeretlek! - mondta.
- Én is szeretlek! - leheltem két csók között e számomra kedves mondatot. - Mindennél jobban!
Az ajtó mögül örömködést hallottunk, vagyis hallgatóztak. Majd Emma elvezényelte a társaságot, mi pedig egy nagyon kellemes napot töltöttünk együtt..... ;)


/ Emma /

Miután kibékültek kiadtam a parancsot, hogy mindenki hagyja el a házat, de most rögtön.
A lányokkal hamar átöltöztünk, majd négy különböző irányba mentünk....
( Ruhák: Emma, Bella, Tamara, Eleanor Rebecca )