Hát elérkezett ez a nap is. Irány Párizs, a szerelmek városa. Miért teszed ezt velem édes jó istenem??? Mit tettem én ellened???
Londonból mentünk Párizsba. Az út csendben telt, hiszen mindenki álmos volt. Én Reb-bel beszélgettem, aki mellettem ült. Mindent megbeszéltünk. Jó volt végre kibeszélni magamból a gondjaimat. Rebecca olyan, mintha a pszichológusom lenne. Hiába próbálnék meg előtte titkolózni nem menne, ezért inkább megelőzöm a faggató rohamot.
....
Néhány óra múlva megérkezett a gép. Mindenki elment a csomagjáért, majd beszálltunk a buszba és a szálloda felé vettük az irányt.A bejáratnál rengeteg rajongó várakozott. Simon ezek szerint tévedett. Azt mondta, hogy senki nem tudja a személyzeten kívül, hogy itt fogunk megszállni. Vagyis az alkalmazottak közül köpött valaki.
A szoba felosztások ugyanazok maradtak... Boldog is voltam és nem is. Boldog voltam, mert Liam-mel lehetek egy szobában. Szomorú voltam, mert hiába voltunk egy szobába, nem történt köztünk semmi... :(
Miután elfoglaltuk a szobáinkat, elindultunk az autogram osztásra. Pont időben érkeztünk meg. Utálom, hogy mindenhova rohanni kell. Még jó, hogy a koncert csak holnap este lesz.
Több ezren vártak, hogy sorra kerüljenek az aláírás osztásnál.....
Addig a lányokkal beszélgettem, illetve én töltöttem be a postás szerepét a fiúk között. Kicsit se néztek hülyének, hogy ott rohangálok közöttük.
- Mond meg Liam-nek, hogy ő fog gitározni a próbán. - kért meg Niall.
- Oké, megmondom, de ez volt az utolsó alkalom, hogy telefon vagyok. - néztem rá komolyan, majd Liam-hez mentem.
- Niall üzeni, hogy te fogsz kitározni a próbán. Amúgy neked is elmondom, hogy nem vagyok többé telefon. - ezen elmosolyodott.
- Oké, köszi. Amúgy este nem nézünk meg egy filmet a szobában? A többiek úgy is elmennek valahova, legalábbis Lou, El, Hazza és Mara.
- Felőlem nézhetünk filmet, de akkor majd én választok. - mondtam
- Ha akarod.... - azzal visszamentem a lányokhoz.
Néhány perc múlva odajött a szervező, hogy van-e a fiúknak valami különleges kívánsága.
- Szerintem nincs, csak annyi, hogy legyen nekik külön víz a próbán... - a nő, Deborah elkezdett telefonálni. Néhány dolgot töröltetett...
A lányok lefényképeztek minket. Bár nem csodálkozom ezen, hiszen megígérték, hogy minden egyes apró pillanatot le fognak fotózni.
Az este nagyon hamar elérkezett. Igaza volt Li-nek. Mindenki elment, vagyis majdnem mindenki. Eleanor és Louis illetve Tamara és Harry dupla randira mentek. Bella és Niall segítettek Simon-nak. Reb és Zayn pedig beszélgettek.
A filmet tényleg én választottam, ami nem volt más, mint a Múmia. Kicsit ijesztő a film, de most ehhez volt kedvem. Miután a többiek bejelentették, hogy elmennek, mi is elkezdtük nézni a filmet. A legijesztőbb részeknél mindig közelebb húzódtam Liam-hez.
A film legromantikusabb részénél leesett a távirányító. Mind ketten egyszerre hajoltunk le érte... De az utána következő dolgokra nem számítottam. Egyszerre néztünk fel és a fejünk két centiméter távolságra volt egymástól. Liam közeledni kezdett, majd puha ajkait enyéimre tapasztotta. Először meglepődtem, de hamar viszonoztam a gesztust. Zihálva váltunk szét, majd bűnbánóan lehajtottuk a fejünket. Istenem mióta vártam erre a csókra.....
Végül felpattantunk és az ellenkező irányba indultunk el. Bármennyire is szerettem volna ezt a csókot, érzem, hogy nem szabadott volna megtörténnie.... Azt hiszem, hogy nem nagyon szeretnék most Liam közelében lenni. De jó... Az egyik percben csak vele akarok lenni, a másik percben pedig el akarom kerülni... Ilyen is csak én lehetek.
Az előszobában felvettem a kabátomat, majd elindultam sétálni... Minél távolabb akartam lenni a hoteltől....
A hallban azonban összefutottam egy nem kívánatos személlyel, Perrie-vel. Elkezdett felém közeledni a mosolygó halál...
- Szia Emma! Zayn fent van?
- Szia! Igen fent van... - bárcsak ne mondtam volna ezt....
* Reb *
Zayn-nel nagyon jól elbeszélgettünk. Végül megosztottuk egymással a Bellával és Niall-lel kapcsolatos ismereteinket. Megbeszéltük, hogy összehozunk nekik egy vakrandit. De természetesen befogjuk avatni a többieket is. Beszélgetésünket egy kopogás zavarta meg. Először azt hittük, hogy a szobaszervizes hozta meg a rendelésünket. De sajnos tévedtünk.... Perrie állt az ajtó másik felén és meglátta az összekulcsolt kezünket.
ÉS nem azért volt összekulcsolva mert van köztünk valami, hanem azért, mert jól esett.
Perrie enyhén szólva kiakadt a látványtól. Már azt hittünk, hogy elkezdi tépni a lila haját. Ismétlem a LILA haját.... Hogy lehet egy nő annyira elvetemült, hogy lila színű hajat csináltat magának.
- Rebecca miért fogod az én pasim kezét....? Ismétlem az ÉN pasim kezét...
- Ugyan már Perrie, hagyd ezt abba.... - szólt közbe Zayn. - Amúgy meg mit keresel itt?
- Hát megakartalak látogatni... Hiányoztál már... - mondta a sárkány cicababásan.
- Aha, hiányoztam... El is higgyem? Egy hónap után végre eszedbe jutottam.
- Én mindig gondoltam rád. - ekkor beakartam menni a szobába de egy erős kéz nem engedett. Vagyis Zayn még mindig a kezemet fogta. - Maradj itt te kis cafka.... - Perrie megjegyzése miatt Zayn közelebb húzott magához és átölelt.
- Most menj el Perrie. Nem akarlak soha többet látni... Elegem van belőled és az eltűnéseidből!!!!
- Te...te... most szakítasz velem? - kérdezte a lila hajú Zayn-től.
- Igen, szakítok veled. Soha, de soha többet nem akarlak látni. - Zayn bevágta magunk előtt az ajtót, majd megölelt. Én visszaöleltem.
Lehet, hogy köcsögségnek fog hangzani, de örülök, hogy szakítottak.
.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése