A koncertre viszonylag hamar bejutottam a jegyemnek köszönhetően. Mikor beengedtek néhány rajongó dühösen nézett rám. Lehet, hogy felismertek? Vagy csak a jegy miatt voltak dühösek? Mind egy... Az a lényeg, hogy bent vagyok, és sikerült olyan helyre állnom, ahol a fiúk remélhetőleg nem fognak észre venni.
A koncert időben elkezdődött. A fiúk ugrálva jöttek be a színpadra, majd éneklésbe fogtak. Minden rajongó őrjöngve elkezdett ugrálni és sikítozni, mikor meghallotta a LWWY zenéjét. Nekem közömbös volt ez az egész helyzet.... A srácok elénekeltek még kb. 10 számot, majd lementek a színpadról. Minden rajongó a kijárat felé tolongott, hogy időben odaérjenek a dedikálásra. Igaz, hogy volt tegnap is egy, de a koncertek után is szokott lenni.
Én is odaálltam a dedikáláskor, én voltam az utolsó. Körülbelül két órán keresztül álltam sorba, addig Tamarával beszéltem twitteren.
Emma üzenete:
22:14 Szia Mara! Haragszotok rám?
Tamara üzenete:
22:15 Szia Em! Nem haragszunk rád. Megértjük, hogy egyedül akartál lenni... De még mindig nem tudjuk, hogy miért...
Emma üzenete:
22:15 Annyira nem fontos, majd ha az érintett személlyel megbeszélem, akkor talán elmondom... De nem ígérem meg....
Tamara üzenete:
22: 16 Jó, hát te tudod, de tudd, hogy ránk mindenben számíthatsz.
Emma üzenete:
22: 16 Köszönöm!!!! :)
Tamara üzenete:
22: 17 Mi csak a barátaid vagyunk, ez csak természetes.... Mire valók a barátok???
Emma üzenete:
22:18 Oké, ezt majd megbeszéljük. Most megyek.
Tamara üzenete:
22:19 Oksi, szia!!!
Nem beszélgettünk olyan sokat, mert sorra kerültem. A lányoknak intettem, hogy el ne szólják magukat. A fiúk nem igen néztek fel addig a pillanatig, míg megkérdezték, hogy kinek írhatják.
- Emma Colins. - mondtam közömbösen, de közben mosolyogtam.
- Em, hát visszajöttél. - Lou odajött hozzám és megölelt. A többiek sem tettek másként. Liam viszont inkább a helyén maradt. Gondolom, azt hiszi, hogy haragszok rá a csók miatt. Lehet, hogy igaza van, ha ezt gondolja. Még én sem tudom, hogy mit érzek....
...
A szállodába érve feltűnt a többieknek is, hogy kerüljük egymást Liam-mel.
- Mi a bajotok egymással? - kérdezte egy váratlan pillanatban Bella.
- Semmi sincs. - mondtam.
- Aha, el is higgyük. - szólt közbe Reb, miközben megölelt. - Ha még egyszer elmersz így tűnni, akkor véged....
- Jó, felfogtam. Bocs, hogy egyedül akartam lenni. Elég szar kedvem van így is. - mondtam, majd felmentem a szobába.
Bent volt Liam is, de amint meglátott ki akart menni, de nem tudott. Drágalátos barátaink ránk zárták az ajtót. Néhány perc múlva jött Eleanor-tól egy SMS-em.
Addig nem jöttök ki, míg meg nem beszélitek egymással a gondjaitokat!!!! Majd reggel kijöhettek!!! Puszi : El :)))
De aranyosak! Liam leült az ágyra, én pedig a radiátor előtt foglaltam helyet. Mind ketten gondolkoztunk. Én személy szerint féltem megszólalni. Igazándiból nem is akartam vele beszélni...
Körülbelül negyed óra hallgatás után ő törte meg a csendet.
- Nézd Emma, én tényleg sajnálom azt a .... csókot. Nem akartam... - mondta.
- Ne, kezdjük ezt. Kérlek! Tudod nagyon jól, hogy akartad. Csak azért mondod, azt, hogy nem, mert szerinted én nem akartam. - vágtam a szavába.
- Igazad van, tényleg akartam. Nem is tudod, hogy milyen régóta. - mind ketten sóhajtottunk egy nagyot.
- Megértelek, én sem vagyok ezzel másként. - láttam rajta, hogy megkönnyebbült.
- Szóval miért haragszol rám, ha te is akartad?
- Én nem haragszom, csak tudom, hogy van még jövőd Danielle-lel.
- Nincs jövőnk.
- Ezt honnan tudod?
- Onnan, hogy tudtam, hogy megcsal. Szakítani akartam vele aznap mikor megérkeztél. Először csak azért mert Joe-val kavart, de megláttalak téged és olyan érzéseim jöttek a felszínre, amikről azt hittem, hogy rég elvesztek. Már nem szerettem Dani-t, csak úgy voltunk.
- Aha. - ennyit bírtam kinyögni.
- Nézd, én sajnálom, ha olyat tettem, amivel megbántottalak, de egyszerűen nem bírtam ellenállni.
- Ne sajnáld!!! Kérlek!!! Én már az első majdnem csók óta másként nézek rád! - tessék kimondtam. Végre megkönnyebbültem.
- Ezzel én sem vagyok másként. Én már azóta érzem, hogy valami különlegeset érzek irántad, amit még soha sem éreztem. Én azt hiszem, hogy szeretlek!
- Szerintem én is szeretlek téged!
- Tényleg? Mármint valóban?
- Igen, szóval ne bánd azt a csókot, mert engem boldoggá tettél vele.
- Ha tényleg boldoggá tettelek vele, akkor miért tűntél el?
- Mert gondolkozni szerettem volna. Mindent végig gondolni. És a végén arra jöttem rá, hogy beléd szerettem.
- Ennek örülök, mert én is beléd szerettem.
Lassan felálltunk, majd közeledni kezdtünk egymás felé. Pont a szoba közepén találkoztunk... Átöleltük egymást, majd ajkainkat lágyan összeérintettük. Ez volt életem legjobb második csókja.
- Ezt ne mondjuk el a többieknek, jó? - belenéztem abba a gyönyörű mogyoróbarna szempárba.
- Oké, de miért?
- Mert először össze kell hozni Rebeccát és Zayn-t valamint Bellát és Niall-t. Bár az utóbbi párost szerintem Reb-ék már összehozták.
- Milyen kis okos vagy...
- Köszi. - váltottunk még egy gyors csókot, majd elfeküdtünk az ágyon és filmet néztünk....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése