Február 23.
Reb, Bella és én izgatottan vártuk a koncertet. Akármilyen furán hangzik, de most voltam először a fiúk koncertjén.
Reggel boldogan ébredtem. A reggeli teendőim elvégzése után felöltöztem. Egy hétköznapi szerelést választottam.
- Sziasztok! - köszöntem barátnőimnek.
- Szia! - köszöntek egyszerre.
- Jól aludtál? - kérdezte Eleanor.
- Igen, ti nem izgultok? - kérdeztem.
- Mi már megszoktuk. - felelte El nevében is Mara.
- Mi viszont nagyon izgulunk. - nézett rám félve Rebecca.
- Akkor nem vagyok egyedül. - egymásra mosolyogtunk. Akkor jöttek le a többiek is. Simon rögtön beszélni kezdett.
- Nos, eljött ez a nap is. A fiúk rengeteget dolgoztak.... - mondta és mondta és mondta... - Az első koncerteknél is szállodába fogtok lakni, így nagyobb biztonságban vagytok. - ezen elmosolyodtam. - Szeretném a hölgyeket megkérni, hogy amiben csak tudnak segítsenek a fiúknak illetve az aktuális helyszínen dolgozóknak. A lányok úgy is jobban ismerik a fiúkat, tudják, hogy mit szeretnének. A bőröndjeitek már a szállodában vannak, már csak ti hiányoztok. Először megnézitek a szobáitok, utána pedig irány a próba. A koncert nyolckor kezdődik, addigra mindennek profin kell mennie. A koncert után dedikálás lesz, ami körülbelül 1 - 1,5 óra lesz. - a fiúk felsóhajtottak. Louis egyszer mesélte, hogy már annyiszor leírta a nevét, hogy figyelnie se kell az autogramok osztásakor. - Ha minden megvan akkor indulhatunk is. - nézett a társaságra Simon.
A szállodába a busszal mentünk...
Miután mindenki elrendezte a dolgait, elindultunk az arénába. Már gyülekeztek a rajongók a bejárat előtt, pedig volt még majdnem fél nap a koncertig.
A hátsó ajtón mentünk be. A srácok rögtön elmentek próbálni, mi pedig egy kicsit körülnézhettünk. Semmi különlegeset nem láttunk. Minden olyan volt, mint amilyennek elképzeltem. :)
A nézelődés után kimentünk a színpadra a fiúkhoz. Egész jó hangulat alakult ki. Csináltunk is néhány képet. Kétség kívül Hazza röhögése volt a legjobb pillanat. Már majdnem fetrengett a földön a röhögéstől...
Zayn szinte minden percben nyomott egy Vas Happenin?-t.
.....
A koncert nagyon jól sikerült, ahogy az utána következő dedikálás is. A fiúk tényleg 1 - 1,5 óra alatt végeztek.
Miután vége volt mindennek, visszamentünk a szállodába. Mindenki bement a saját szobájába. Mi sem tettünk másként.
Fél óra múlva Liam meglepő kérdéssel állt elém.
- Nem megyünk el valahova?
- Hova? - kérdeztem.
- Mind egy, csak el innen. - mondta. - Tudod spontanaítás.
- Felőlem mehetünk.
A szálloda előtt nem volt senki sem. Az úti célunk a Hyde park volt. A kis, eldugott részre mentünk, amit még ideköltözésemkor fedezett fel Li. Vagyis mikor szakított Danielle-lel, ide menekült mindenki elől.
Nagyon szeretünk ott lenni. Beszélgetünk, sétálunk vagy csak ücsörgünk egy padon....
febr.24-ápr.19
A Nagy-Britannia területén megrendezett koncertek nagyon jl sikerültek. Az utóbbi három koncert alatt mindenki mondogatta, hogy jó lenne már otthon lenni. Én sem voltam ezzel másként, ugyanis nem Londonba, hanem Doncaster-be megyek. Anya sikeresen befejezte a munkáját, szóval nincs akadálya a közös anya - lány napoknak.
A koncert szünete alatt szinte mindenki hazautazott meglátogatni a családját. Louis, Eleanor és Reb jöttek Doncaster-be. Tamara és Harry Holmes Chapel-be utaztak, megint. Liam Wolverhampton-t választotta úti célul, míg Niall Mullingar-t illetve Zayn Bardford-ot.
A gép leszállása után a peronon megpillantottam anyát ahogy mosolyogva integet nekünk. Néhány pillanat múlva feltűntek Reb illetve Lou szülei is.
A reptér bejárata előtt megbeszéltük, hogy április 25-én pontban délután kettőkor itt találkozunk.
Anyával rengeteget beszélgettünk. Mindenről szó esett. A munkájáról, a modellkedésről illetve a fiúkról. Anyu nagyon örült, hogy ilyen jól kijövök a többiekkel. Mikor erről beszéltünk azt mondta, nem hiába vagy az én lányom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése