Liam-mel nagyon jól éreztük magunkat Leeds-ben. Sokat szórakoztunk, fürödtünk, megjártuk a kalandparkot, illetve sétáltunk, beszélgettünk. De azért történt egy-két történelmi esemény is, amit nem szeretnék leírni. ;)
Otthon a többiek boldogan fogadtak minket, úgy viselkedtek, mintha ezer éve nem láttak volna minket. Lesték minden kívánságunkat. Azonban Lou egy váratlan pillanatban meglepő kérdéssel fordult felém.
- Ugye nem leszek nagybácsi? - kérdezte halál komolyan.
- Nem, Lou, nem leszel.... - boldogan megölelt, majd elkezdett énekelni... Túlságosan is jó kedvében volt, ami akkor szokott lenni, ha El meglepte bizonyos dolgokkal....
/ INDULÁS /
Reggel szokásomhoz híven alig bírtam kitápászkodni az ágyból. Liam is alig tudott felkelteni, ami nagyon nagy csodának számít...
Miután végre kidobott az ágy, felöltöztem.
Taxi-val mentünk ki a reptérre. Szerencsére elkerültük a tömeget, de így is sokan voltak.
A gépen mindenki a párja mellett foglalt helyet. Az úton sokat beszélgettünk, zenét hallgattunk de legfőképp aludtunk. Mindenki nagyon fáradt volt. Soha nem éreztem magam még ennyire álmosnak... Nem tudom, hogy mi van velem mostanában....
A gép este érkezett meg... Örültünk, hogy végre a friss levegőn lehettünk. A reptéren több száz fotós és rajongó tolongott. Néhányuknak sikerült képet csinálnia...
Az első utunk a szállodába vezetett. Nagyon szép volt, olyan megnyugtató, de mégis modern. Szerencsére a dolgozók nem köptek, hogy itt fogunk megszállni, szóval már most belopták magukat a szívembe.
- Emma, jól vagy? - kérdezte Liam, észre sem vettem, hogy hozzám beszél.
- Öhm... igen, csak elbambultam.
- Oké, amúgy azt kérdeztem, hogy eljössz-e a próbára?
- Ja, persze, hogy ott leszek. - nyomott a számra egy puszit, majd indultunk is....
Nem volt hosszú az út az arénáig, körülbelül 20 perc séta. Nem is igazán bántam, hogy sétáltunk, olyan megnyugtató volt. Sokan sétáltak az utcán, de szerencsére kevesen vettek minket észre. Jól jött az álca, ami leginkább a napszemüveg volt. :)
Rajtunk kívül már mindenki ott volt. A srácok elrángatták Li-t, engem pedig a lányok. A fiúk elénekeltek kb. 3 számot, mikor Bell-nek támadt egy tök jó ötlete.
- Nem megyünk el shoppingolni? - kérdezte.
- Felőlem mehetünk. - mondtam, bármikor benne vagyok egy csajos délutánban.
- Mi is benne vagyunk. - felelte Mara.
- Oké, akkor szóljunk a fúknak. - mondta Becca. Én mosolyogva mentem oda Liam-hez.
- Mondjad, mit szeretnél? - a mosolyomból kitalálta, hogy szeretnék valamit.
- Hát, az van, hogy zavarna, ha nem lennék itt a próbán? - kérdeztem.
- Miért?
- Elszeretnénk menni vásárolni. - feleltem.
- Oké, de este az enyém vagy. - súgta a fülembe. Éreztem, hogy elvörösödök.
- Felőlem, de akkor most én szépen elmegyek és te pedig szépen gyakorolni fogsz a csütörtöki koncertre.
- Értettem. - nyomtam a szájára egy puszit, majd elindultunk a lányokkal vásárolni.
Ft. Lauderdale szép város, látszik rajta, hogy ez már Amerika. Mindenki olyan szabad szellemű... Látszik, hogy nem Angliában nőttek fel. Minket inkább a kifinomultságra tanítottak, mintsem a kihívó viselkedésre. Vagyis csak tanítottak volna, ha érdekeltek volna minket ezek a dolgok. Anyuék korosztálya még ebben a neveltetésben nőtt fel, nekünk meg már csak a génjeinkben van meg ez a dolog. :)
A csajokkal egy közeli plázát választottunk... ami enyhén fogalmazva hatalmas volt.
Különváltunk és megbeszéltük, hogy három óra múlva találkozunk az egyik étteremnél. Én Bellával voltam, míg Rebecca és Tamara Eleanor-ral.
Bell-lel az első utunk egy ékszerüzletbe vezetett. Rengeteg gyönyörű darabot láttunk és néhányt meg is vettünk.
Utána következtek a cipő és ruha boltok. Vásárlás közben rengeteget beszélgettünk.
- Emma, anyukádat nem zavarja, hogy Liam-mel jársz? - kérdezte.
- Nem, egyáltalán nem. Anyu azt mondta, hogy ez az én életem, azt csinálok, amit akarok. Elmúltam 18 éves, ő már nem dönthet helyettem. - feleltem, láttam Bell szemében, hogy az apja kicsit sem olyan, mint anyu. - Nézd apukád félt téged, ha azt nézzük, akkor már csak rád számíthat. Lehet, hogy azt érzi, hogy kötelessége vigyáznia rád. Valahol a lelke mélyén tudja, hogy már nem vagy gyámoltalan kislány, csak hát nem hajlandó belátni... A féltésének és a szabályainak egy irányítója van, még pedig a szeretet. Ő csak szeret téged. - kis monológom után megöleltük egymást.
- Köszönöm, de mégsem érzem, azt, hogy szeretne.
- Lehet, hogy neked ez az érzés már fel sem tűnik. Emlékszem, hogy én is voltam úgy, hogy anya nem szeret, de megbeszéltem vele a dolgokat és rájöttem, hogy mindvégig szeretett csak ezt az érzést már olyan régóta érzem, hogy fel sem tűnik.
- Akkor igazad lehet....
- Nekem mindig igazam van. - erre elmosolyodott.
- Na jó, beismerem, de most már menjünk. Vásárolni akarok! - azzal elindultunk egy cipős bolt felé.
- Látszik, hogy összeilletek Liam-mel. - mondta Bell, miközben kijöttünk az üzletből.
- Miért? - kérdeztem.
- Lila és tornacipő... Kapizs?
- Kapizs. De nam tehetek róla, hogy a lila a kedvenc színem és, hogy imádom a tornacipőket. - Bella elnevette magát - Mi olyan nevetséges, ha szabad tudom?
- Úgy néztél rám, mintha megakarnálak enni...
- Jaaa, bocsi.
A következő bolt, egy nadrágokat árusító üzlet volt. Bellát alig tudtam leállítani, imádja a színes farmereket.
Én farmerek terén az egyszerűség híve vagyok, míg Bella a " minél színesebb annál jobb" elvet tartja előnyben.
- Na, miért nem hagytad, hogy megvegyem azt a kék farmert?
- Mert már így is van elég kék farmered.
- Jó, de akkor majd én is elfoglak rángatni a táskáktól. Tudom, hogy imádod őket. - elnevettem magam, mert olyan fejet vágott mint Niall, mikor mondtam neki, hogy nem fogok több gofrit csinálni, ő pedig megfenyegetett, hogy elveszi a csokijaimat.
- Min nevetsz? - kérdezte.
- Olyan fejed volt mint Nialler-nek.
- Neeem. Nem tudok olyan fejet vágni, mert ő pótolhatatlan.
- Pótolhatatlannak pótolhatatlan, de tudsz olyan fejet vágni. - láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de megelőztem. - Téma lezárva!
- Oké, de most menjünk a táska boltba. - ő elindult én pedig követtem....
A találkozóig volt, még másfél óránk, szóval meglátogattuk a többi üzletet is.
- Milyen meglepő... Batman-es pulcsi... - gúnyolódott Bell.
- Ne szekálj. Múltkor néztük és megígértem Liam-nek, hogy veszek magamnak egyet, amúgy is tök jól néz ki...
- Oké, bocsi...
Az a másfél óra nagyon hamar eltelt. A megbeszélt időpontban találkoztunk a lányokkal egy étteremben. Azt hittem, hogy mi vettünk sok mindent, de a lányokat nem múltuk felül.
- Ti aztán vásároltatok.- mondtam.
- Aha. - felelte Reb. - Még jó, hogy öt percnyire van innen a hotel.
- Igen, de lehet, hogy akkor is kell ide a daru. - szólt közbe Bell. Nagyon piszkálós kedvében van...
- Ha-ha-ha. - El és Mara tekintete villámokat tudott volna szórni...
A kajálás után visszamentünk a szállodába. A fiúk is végeztek már a próbán. Elköszöntem a lányoktól és a szobánkba mentem. Leraktam a szatyrokat az előszobába, majd a szobánkba mentem. Liam épp a fürdőben volt, megint énekelt zuhanyzás közben. :) Tiszta aranyos volt. :) Gondoltam, hogy nem zavarom, így elkezdtem a ruhákat próbálni és megnézni magamon. Liam pont akkor jött ki mikor a Batman-es pulcsi volt rajtam.
- De jó pulcsid van. - mondta, miután kaptam tőle egy puszit.
- Köszikeee, amúgy megígértem és látod, be is tartottam.
- Látom és imádlak! - mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt.
- Na, még nincs is este... Uram ne legyen telhetetlen!
- Ééén??? Telhetetlen??? Dehogy is...
- Jó, jó, amúgy mit terveztél a délután hátralévő részében?
- Hát nem tudom, kérdezd meg Lou-t, ő magyarázott valamit. - mondta.
- Oké, akkor megkeresem, te pedig szépen felöltözöl...
- Miért?
- Mert törölközőben is szép látványt nyújtasz csak éppenséggel nincs még este.
- Jó, akkor felöltözöm, te pedig megkeresed Lou-t.
Gyorsan átmentem a mellettünk levő szobába. Kopogtam és hamarosan Louis nyitott ajtót. Megöleltük egymást.
- Szia! - köszöntem - Mit terveztél délutánra?
- Szia! Lemehetnénk a partra.
- Oké, mikor?
- Mondjuk félóra múlva.
- Rendben, akkor félóra múlva a hallban. - mondtam azzal visszamentem a szobánkba.
Gyorsan írtam a többieknek egy SMS-t a programmal kapcsolatban, majd átöltöztem.
Kerestünk egy eldugott partszakaszt, majd határtalan hülyülésbe kezdtünk.... A fiúk pedig csináltak néhány képet....
Emma:
Rebecca:
Bella:
Eleanor és Lou: 
Tamara: 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése