2012. december 17., hétfő

10. fejezet - Ajándék

10*

/ Körülbelül fél évvel később /

Hát nem sok minden történt ebben a fél évben. Talán annyi, hogy túl vagyunk a tél nagy részén és egyre közelebb kerültünk a turnéhoz.
Nos nézzük a kapcsolatokat. Louis és Eleanor nagyon jól megvannak. Néha vannak köztük összezördülések, de ezek öt perc után megoldódnak.
Harry és Tamara is tökéletes párt alkotnak. A fél év alatt nem hallottam még őket veszekedni, vagy csak ügyesen titkolják a gondjaikat.
Zayn és Perrie mostanában sokat vannak távol egymástól. Zayn-t szerintem ez nem igazán zavarja. Így is, úgy is idejének nagy részét Rebecca társaságában tölti, aminek barátnőm felettébb örül.
Liam és én.... Számomra ez az egyetlen téma amit mindig kerülni szoktam. Ha valaki megkérdezi, hogy mi van köztünk, akkor azt mondom, hogy nincs több köztünk puszta baráti kapcsolatnál. Bár szívesen mondanám, hogy igaz, de nem tehetem. Legalábbis az én részemről nem. Attól a naptól kezdve, hogy Londonba költöztem többet érzek iránta barátságnál. Szerintem ő nem így van vele, szóval nem is emlegetem a témát. Néhányan átláttak a dolgon, gondolok itt Reb-re vagy Eleanor-ra. A lányok inkább biztatni szoktak, hogy mondjam el neki az érzéseimet, de nem teszem. Ha szeretne tőlem valamit, akkor megkeres....
Körülbelül ugyanez a helyzet Bellával és Niall-lel. Azt tudom, hogy nagyon kedvelik egymást és nem mernek lépni a másik felé. Sőt félénkségükre az is rátesz egy lapáttal, hogy Simon kifejezetten megtiltotta a lányának, hogy bármilyen kapcsolatba is kerüljön a fiúkkal.
A nagy gondolkodás után felkeltem és felöltöztem. Egy egyszerű szerelést választottam.
Egy rövidnadrágot választottam egy szürke toppal és egy balerinacipővel. A hajamat szabadon hagytam.
A nappaliban már gyülekezett a társaság. Liam háttal állt nekem, ezért intettem a többieknek, hogy el ne szólják magukat, majd ráugrottam Li hátára. Még szerencse, hogy elkapott.
- Igazán leszokhatnál már erről. - nézett rám mosolyogva, miközben letett.
- Bocsi, nem tudtam ellenállni a lehetőségnek. - mondtam én is nevetve. A többiek csak mosolyogtak.
Abban a pillanatban toppant be Simon és Bella. Miután üdvözöltük egymást, rögtön komolyabb témára tértünk.
- Ne haragudjatok, hogy váratlanul jöttünk. - kért bocsánatot Simon.
- Ugyan, ti bármikor jöhettek. - mondta Hazza.
( Szek.megj. mostantól a párbeszédekhez csak annak a nevét írom oda aki beszél. :) )
- Akkor el is kezdeném,amiért jöttünk. - Simon. - Mind tudjátok, hogy holnap lesz február 23-a vagyis a turné első koncertjének a napja.
- Igen, tudjuk. - Zayn.
- Nos, a lányok közül kik jönnek? - Simon.
- Perrie kivételével minden lány jön. - Louis.
- Rendben van, és ha nem bánjátok, akkor Bella is eljönne. - Simon.
- Felőlünk jöhet, minket nem zavar. - Niall.
- Köszi. - Bella.
- Mi most akkor felmegyünk csomagolni. - Reb.
- Menjetek. - Liam.
Fent mindenki bejött a szobámba. Bella a fél év alatt még nem járt itt fen, szóval ámuldozva nézett szét az emeleten. A lányokkal mosolyogva néztük őt.
Mindenki elvonult a szobájába pakolni. Igaz, hogy az első 16 koncert Nagy-Britannia területén lesz, de ahhoz is utazni kell. :)
Elővettem a kedvenc bőröndjeimet, majd neki láttam ruhák csomagolásának.
Sokat gondolkodtam, hogy miket is kellene csomagolnom. Tudtam, hogy csak április 20-án fogunk csak hazajönni. Vagyis ha anya végez a munkájával akkor én Doncaster-be megyek. Majd elválik....
Miután mind a három bőröndöt megtömtem ruhával illetve egyéb használati dolgokkal, elégedetten dőltem el az ágyon. Kicsit oldalra fordítottam a fejem és ránéztem az órámra, ami az éjjeli szekrényen pihent.
Enyhén fogalmazva nagyon elment a pakolással az idő. Pár perc múlva Liam nyitott be.
- Szia! - néztem rá mosolyogva.
- Szia! - köszönt ő is - Nem zavarlak?
- Nem. Gyere ide. - ütögettem meg magam mellett a helyet. Kicsit arrább csúsztam, hogy Liam is elférjen. Ő is elfeküdt, majd beszélgetni kezdtünk.
- Azt hittem, hogy megfulladtál a sok ruha között. - mondta mosolyogva.
- Azért annyira nincs sok ruhám.... - nevettem már én is.
- Holnap ugye ott leszel? - kérdezte pár perc csend után.
- Hát... Szeretnéd?
- Szeretném. - abban a pillanatban összeért a kezünk. Éreztem, hogy elkezd bizseregni a kezem. Soha, egy fiúnál sem éreztem ezt... Talán erre mondják azt, hogy működik köztünk az a bizonyos kémia.
- Akkor ott leszek.
- Reméltem is. Amúgy hoztam neked valamit.
- Mit? - elővett a zsebéből egy kis dobozt, majd odanyújtotta.

- Jujjj, köszi... - az a Chanel-es kulcstartó volt a dobozban, amit múltkor néztem. - Megvetted?
- Igen, gondoltam jó ajándék lesz. - rámosolyogtam és köszönet képpen nyomtam az arcára egy puszit. - Tudod, minden koncert előtt megszoktunk lepni valakit. Én most téged választottalak. Remélem nem baj?
- Persze, hogy nem... nagyon szépen köszönöm. - megfogtam a kis dobozkát, majd a szekrényre tettem. - Mostantól ez lesz a kabalám.
- Ennek örülök. - pár perc beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy ideje lemenni és az utolsó itthoni esténket jól eltölteni.
( Szerk. megj.:a kulcstartó ötlet az egyik legjobb barátnőmet illeti. Utólagos köszönettel tartozom Reb-nek. IMÁDLAK!!! )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése