/ Körülbelül két hónappal később /
Nos elérkeztünk a turné utolsó állomásához, Los Angeles-hez. Ezt már mindenki nagyon várta, hiszen hamarosan otthon lehetünk. Ma augusztus 07-e van, ma lesz az első LA-i koncert. És egyre közelebb a szülinapomhoz és Liam-éhez. Még nem tudom, hogy mit vegyek neki... De majd csak kitalálom...
Már hat óra volt, szóval nekiláttam a készülődésnek.
Éppen időben készültem el, indulás előtt Liam kopogott a fürdő ajtón.
- Emma kész vagy? - kérdezte.
- Igen, kész vagyok. - mondtam, majd kinyitottam a fürdő ajtót. Liam elismerően nézett végig rajtam.
- Gyönyörű vagy! - mondta.
- Köszönöm, te sem panaszkodhatsz. - mondtam és éreztem, hogy arcom piros színre vált.
- Ideje mennünk. - mondta, majd adott a számra egy lágy csókot.
- Oké, menjünk. - feleltem.
A többiek a hallban vártak minket. Pont akkor ért a szálloda elé a kocsi.
- Milyen pontosak vagytok. - mondta Lou.
- Hát, belejöttünk. - mondtam.
A kocsiban rengeteget beszélgettünk, egy kicsit hosszú volt az út a csarnokig, ugyanis sok rajongó futott a kocsi után, mellett vagy előtt. Nem tudtunk tőlük haladni....
Nagy nehezen azért mégis odaértünk, de a kedves rajongók miatt egy ici-picit nehéz volt bejutni, még úgy is, hogy hatalmas testőrök vettek minket körül.
Amint sikerült bejutni a fiúkat elvitte a stylist, mi pedig Lux-al játszottunk. :) Olyan aranyos az a pici lány, imádni való!!! Éppen sétáltam Lux-al, mikor valaki a nevemet mondta.
- Emma, megvárnál? - kérdezte egy bizonyos személy, akinek a mosolyától elolvadok.
- Persze, bocsi csak éppen sétáltunk. Vagyis Lux-ot én viszem.
- Ja, oké. Ha nem bánjátok akkor veletek tartok, még van 15 perc kezdésig.
- Gyere nyugodtan. - Liam átvette Lux-ot, aki elaludt a kezemben.
Az öltözőig beszélgettünk, majd oda adtuk a babát az anyukájának, mi pedig a színpad mögé mentünk.
- Emma, sajnálom, hogy az utóbbi időben nem figyeltem annyira rád. - bűnbánóan lehajtotta a fejét, én pedig megöleltem.
- Ugyan. - legyintettem - Tudom, hogy a banda nagyon fontos neked. Ez a munkád, megértem. - mondatom után megcsókoltuk egymást, amit egy köhintés zavart meg.
- Khm. Ezt inkább este folytassátok, most Liam nekünk jelenésünk van a színpadon. - szólt közbe Zayn.
- Máris megyek. - mondta Liam, majd kaptam tőle még egy puszit. Ez után elment én pedig megkerestem a lányokat.
El és Reb éppen Derek-el beszéltek, Bella és Mara pedig eltűntek. Miután végeztek felém fordultak.
- Mi a baj? - kérdeztem, ugyanis szemükben aggódást véltem felfedezni.
- Hát... haza kell mennünk. - bökte ki Reb.
- Mi??? Miért??? - kérdeztem idegesen.
- Derek kórházba került, valami idióta elütötte és miután felébredt egy levelet adott neki egy nővér, ami minket is érint. - felelte Reb.
- Mi van benne???
- Nem mondta, csak annyit mondott, hogy muszáj hazamennünk. - felelte El.
- Oké, a legközelebbi géppel megyünk. - mondtam, majd a színpad felé néztem. - Valahogy szólnunk kell nekik.
- Majd valakinek mondjuk, hogy szóljon, Emma muszáj mennünk.... - nézett rám El.
Gyorsan bementünk a fiúk öltözőjébe, kerítettem egy papírt, majd írtam egy levelet Liam-nek.
Kedves Liam!
Sajnálom, de vissza kellett mennünk Londonba, egy ügy miatt, ami nem várhat. Sajnálom, hogy nem személyesen szóltam, de sietnünk kellett a gépre. Mindent sajnálok!!! Szeretlek!!!!! Emma.
A levelet összehajtottam és beleraktam a pulcsija zsebébe. Tudtam, hogy ezt, majd csak a koncert után fogja megtalálni....
A lányokkal pont elcsíptünk egy Londonba induló gépet. Kicsit furán néztek ránk, hiszen a táskáinkon kívül nem volt nálunk semmi sem. El a felszállás előtt írt egy SMS-t Bellának, hogy majd hozzák el a cuccainkat....
A gépen mind hárman tiszta idegek voltunk, egész végig azon gondolkoztam, hogy mi állhatott abban a levélben....
A gép megérkezése után rögtön a kórházba mentünk, mert már reggel volt. A nővér kedvesen eligazított minket a kórteremhez, amiben Derek feküdt.
- Szia! - köszöntünk neki egyszerre.
- Sziasztok lányok! Köszönöm, hogy ilyen gyorsan ide jöttetek....
- Igen, igen. De nem térhetnénk a tárgyra. - kértem. Ekkor odanyújtott egy levelet.
Drága Emma és Rebecca!
Tudom, hogy régen hallottatok felőlem, de nem tehetek róla.... Tudomásomra jutott, hogy van most barátotok, és azt akarom, hogy szakítsatok velük és menjetek vissza oda ahonnan jöttetek.... HA megtudom, hogy nem teljesítettétek a kérésemet, akkor súlyos következményekre számíthattok...
Egy régi jó barát!!!
Megfogtam magam és elrohantam. A kórház előtt fogtam egy taxit, ami gyorsan a házhoz vitt. Mire a lányok utolértek, már néhány cuccot össze is pakoltam.
- Mégis hová mész? - kérdezte El.
- Haza. - feleltem nemes egyszerűséggel.
- Miért???
- Mert ez egyszer már megtörtént. 16 évesek voltunk, mikor egy perverz állat elkezdett leveleket írogatni nekünk. Először csak azt, hogy mennyire kíván minket meg hasonlók, de utána egyre komolyabbra fordultak a dolgok. - éreztem, hogy elkezdenek folyni a könnyeim. - Akkoriban volt mind kettőnknek barátja így nem igazán aggódtunk. Utána kaptunk egy hasonló levelet. Szakítanunk kellett velük, mi először nem foglalkoztunk vele, de történt egy s más, ami megváltoztatta a véleményünket. - szipogtam egyet, majd folytattam. - A fiúkat valaki elütötte és sajnos nem élték túl, de valaki akkor is hagyott egy levelet....
- Értem, de akkor most mi lesz?
- Haza megyünk, és szakítunk a fiúkkal. Tudom, hogy köcsögség lesz, amit tenni fogunk, de nem szabad a fiúknak megtudnia....
- Jó, de majd gyertek vissza, ha elrendeződtek a dolgok... - már El is sírt.
Reb-bel összeszedtük a cuccainkat, majd kimentünk az állomásra és hazamentünk. A vonaton végig sírtunk... Remélem, hogy Liam-nek nem fog baja esni és, hogy tudja, hogy az életemnél is jobban szeretem.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése