Sokáig sétáltam a városban. Valahogy nem volt kedvem a társasághoz. Jó volt elgondolkodni egy kicsit, úgy mindenen.
Sokat filóztam a Liam-el való kapcsolatomon. Ha azt nézzük, akkor már 2,5 éve barátok vagyunk. Az elején úgy tekintettem rá, mintha a bátyám lenne, de ez az érzés megváltozott, de nagyon. Mióta hozzájuk költöztem tetszik nekem. Az utóbbi időben kezdtem azt érezni, hogy belé szerettem.
Rossz érzéssel tölt el, ha azt kell mondanunk, hogy csak barátok vagyunk. Az én részemről ez nem igaz, és ahogy a csókra visszagondolok Liam szerint sem... De ha mégsem lenne igaz, akkor miért tette volna meg? Lehet, hogy átlátott azon a burkon, amit magam köré építettem? Nem tudom, de egy biztos, hogy megtörtént és nem lehet semmissé tenni. Bárcsak lehetne.. Mindent kezdhetnénk tiszta lappal.
De mi lenne ha tényleg mindent tiszta lappal kezdhetnénk? Mi lenne ha nem szakít Danielle-lel? Lehet, hogy akkor is szeretném? És ha igen akkor rosszabb lenne?
Rengeteg kérdés kavargott a fejemben, amire nem tudtam a választ, vagy csak nem akartam tudni. Soha nem gondolkodtam el azon, hogy mi lenne ha egyszer elválnának az útjaink? Mi lenne, ha tíz év múlva másik ember oldalán állva találkoznánk újra? Vajon akkor is ezt érezném iránta?
Pont az Eiffel-torony előtt álltam meg. Néztem a boldog párokat, akik kézen fogva sétálnak és mosolyognak. Abban a pillanatban úgy tűnt, mintha csak a szerelemért élnének. Nem is, mintha a szerelem éltetné őket. Végül is igaz Párizsra az, hogy a szerelem városa. Csak kár, hogy eddig nekem csalódottságot okozott.
Éreztem, hogy rezegni kezd a zsebemben a telefonom. Kivettem a készüléket és a kijelzőre pillantottam. Liam neve villogott a kijelzőn. Jelen pillanatban nem akartam vele beszélni, ezért kinyomtam. Utána megnéztem a híváslistát. 20 nem fogadott: Liam. 16 nem fogadott : Lou, 18 nem fogadott : Eleanor, 19 nem fogadott : Reb. Vagyis volt 73 nem fogadott hívásom. Ekkor néztem rá az órára, ami fél tizenkettőt mutatott. Három órája léptem le a szállodából. Hülye fejemmel nem írtam nekik, hogy hova megyek. Gyorsan írtam Reb-nek egy SMS-t.
Sétálni vagyok. Majd megyek! Ne aggódjatok, jól vagyok!!! Kérlek ne keressetek!! Emma
Miután elküldtem, megálltam egy kávézónál. Rendeltem egy forrócsokit, majd leültem és újra a gondolataimba menekültem.
Soha nem értettem igazán, hogy mi az a reménytelen szerelem. De végre rájöttem. Jobban mondva érzem. Lehet, hogy az este történtek után, nem kéne azt mondanom, hogy reménytelen, de ezt érzem. Jobb nevet pedig nem tudnék ennek a bizonyos érzésnek adni.
Fél óra múlva úgy voltam vele, hogy ideje lenne visszamenni a hotelbe. Kezdtem már fázni és álmosodni. Nem ajánlatos szoknyába járkálni ilyen későn, elég hideg van...
A hallban ott ücsörgött Bella és Niall. Szerintem azért voltak ott, hogy engem figyeljenek, de nem vettek észre. El voltak foglalva. Épp nagy beszélgetésben voltak.
Gondoltam, hogy a lifthez is állítottak valakit, így a lépcsőn mentem fel. A folyosóra érve megpillantottam az őrszemeket. Ott ültek a lift előtt, személy szerint Eleanor és Reb.
Halkan belopóztam a szobába és magamra zártam az ajtót. Letusoltam és befeküdtem az ágyba. Hálát adtam az égnek, hogy nem vettek észre. Annak is örültem, hogy nem láttam sehol sem Louis-t, Zayn-t és Liam-et. Lehet elindultak megkeresni.
* Eleanor *
Lou-val éppen jöttünk haza a randinkról, mikor kaptam egy telefon hívást Rebeccától.
- Szia Reb! - köszöntem mosolyogva.
- Szia! Nem zavarlak?
- Nem, mondjad.
- Emma eltűnt. - mondta és a mosoly egyből lehervadt az arcomról.
- Hogy mi van? - kérdeztem idegesen.
- Emma lelépett Liam kivételével senki sem tudja, hogy miért ment el és Li sem hajlandó elárulni. Azt mondta, hogy majd Emma elmondja, ha akarja. Már vagy két órája elment és még csak a telefont sem veszi fel. Nagyon aggódunk érte!! Haza tudnátok jönni?
- Persze, két perc és ott vagyunk. - mondtam, azzal megszakadt a vonal. Lou érdeklődve nézett rám.
- Mi történt? - kérdezte kedvesen.
- Emma lelépett.
- Mi???
- Történt valami, de Liam sem hajlandó elárulni, hogy mi az.Az a lényeg, hogy a történtek után elment és azóta se ment vissza a szállodába.
- Jó, akkor most rögtön visszamegyünk és segítünk nekik megkeresni.
* Emma *
Reggel korán ébredtem. Igazándiból nem is aludtam olyan sokat egész éjjel. Inkább csak forgolódtam és figyeltem, ahogy villog a telóm a hívások miatt. Végül úgy döntöttem, hogy felkelek és lezuhanyzok. Zuhanyzás után felöltöztem.
- Elengednél? - néztem rá, ugyanis elállta az utat.
- Nem, és elmondanád, hogy mit csináltam, ami miatt haragszol rám? - kérdezte.
- Hogy mit csináltál??? Semmit, igazán semmit. Áh hagyjuk, most szeretnék elmenni. - mivel nem állt odébb kikerültem és elhagytam az épületet.
Öt perc múlva elkezdett csörögni a telefonom. A változatosság kedvéért Bella hívott. Most felvettem.
- Emma, végre. - hallatszott a hangján a megkönnyebbülés.
- Mondjad.
- Visszajönnél végre?
- Nem, most nem. Majd talán délután. - ekkor Lou kivette Bella kezéből a telefont.
- Emma, kérlek gyere vissza. - kérte.
- Sajnálom Louis, de most nem. Majd talán este a koncerten ott leszek. Most egy kicsit szeretnék egyedül lenni és kérlek titeket, hogy ne keressetek.
- Jó, de ha van valami akkor azonnal hívsz. Világos? Ha kell akkor a koncertről fogok elrohanni, ha van valami. Értetted?
- Igen, felfogtam. - azzal kinyomtam a telefont és ki is kapcsoltam. Engem ma már nem fogtok elérni. Most csak magammal vagyok.
....
Végül is úgy döntöttem négy óra magasságában, hogy visszamegyek a szállodába. Szerencsére senki sem volt ott. Hamar felmentem a szobánkba, majd magamra zártam az ajtót. Találtam egy cetlit, de nem igazán foglalkoztam vele. Reb írta.
Zayn-nel leszerveztünk egy randit Bellának és Niall-nek. :) Tudod, egyszer mi is ezt terveztük... Na mind egy.... Majd gyere a koncertre... Légyszíves Emma!!!!! Puszi :Rebecca
Mit veszthetek, ha elmegyek arra a koncertre, mert szerintem semmit. Maximum jól érzem magam. Elvegyülök majd a sikítozó rajongok között. Még szerencse, hogy nálam van a VIP jegy... Így legalább betudok menni az arénába feltűnés nélkül....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése