Kezdetek
Nos kezdjük az elején. Emma vagyok, 19 éves és Doncaster-ben élek az édesanyámmal. Jelenleg modellként dolgozom. A legjobb barátom már gyerek korom óta Louis Tomlinson. Igen az a Louis Tomlinson. A One Direction egyik énekese.
Mostanában szinte nem is beszéltünk. Mikor utoljára kommunikáltunk, Lou megígérte, hogy mikor haza tolja a képét, lesz egy meglepetése.
Elmélkedésem közepette megszólalt a csengő. A kanapéról hamar felugrottam és az ajtóhoz siettem. Nem értettem, hogy ki csengethet este és kilenckor.
Lassan kinyitottam az ajtót, majd akkorát sikítottam, hogy anya lélekszakadva rohant le a lépcsőn.
- Te...te..te, hogy kerülsz ide? - kérdeztem dadogva.
- Tudod van olyan, hogy... - nem tudta befejezni a mondatát, mert a nyakába ugrottam. Először fel sem fogtam, hogy a legjobb barátom áll az ajtóban.
- Szívem, beengedhetnéd Lou-t. Nem lenne jó ha megfázna. - szólalt meg mögülem anya. Miután Lou-t berángattam a nappaliba és üdvözölték egymást, anya visszament a szobájába.
- Ugye itt alszol? - kérdeztem
- Ha nem zavarok, akkor igen.
- Ha zavarnál akkor nem kérdezném.
- Jó... Felviszem a bőröndöket a szobámba. - mondta, majd elindult az emelet felé. Nos igen. Lou-nak van itt is szobája, úgy ahogy nekem is náluk.
Miután Louis visszatért újra beszélgetni kezdtünk.
- Most már elárulod, hogy mi az a meglepetés? - néztem rá könyörgően.
- Látom nem felejtetted el. - néhány másodperc szünetet tartott, majd folytatta. - Ez igazándiból nem meglepetés hanem kérés. Arra szeretnélek megkérni, hogy költözz hozzánk Londonba.
- Hogy mi??? - a hangom minimum két oktávval feljebb csúszott.
- Jól hallottad. Eleanor és én is azt szeretnénk, hogy költözz hozzánk.
- A fiúk tudják a ti kis terveteket?
- Igen tudják és ők se elleneznék a dolgot, sőt inkább örülnének neked.
- Hát... rendben. De előtte anyával is meg kell beszélni.
- Már tudja és a főnököd is. - el sem hiszem, hogy mindenre gondolt - Ami azt illeti már munkád is van Londonban. Eleanor-ral fogsz együtt dolgozni.
- Jó, én benne vagyok. - mondtam mosolyogva.
- Amúgy van répa?
- A szokásos helyén találod. - azzal Lou elment a konyhába.
Ismét egyedül maradtam a gondolataimmal. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a fúk mit fognak szólni hozzám. Egyáltalán, hogy hogyan fognak fogadni.
Nem sokszor találkoztunk, mert nekem az X-factor után hamar haza kellett jönnöm.
Mondjuk az első pillanattól kezdve nagyon jóban vagyok Niall-lel és Liam-mel. Lou-n kívül Niall volt az első a bandából, aki normális volt velem. Nem a normális a legjobb szó. Inkább ő volt az első,aki elfogadott olyan hülyének, amilyen vagyok.
Liam-mel elég érdekesen indult a kapcsolatunk. Először azt hitte, hogy Lou barátnője vagyok. ezzel nem is lenne semmi baj, ha El nem áll mellettem.Utána mindennap szinte órákat beszéltünk egymással. Miután eljöttem valamilyen szinten eltávolodtunk egymástól.
Zayn-nel nem valami jó a viszonyunk, azóta, hogy megmondtam neki a véleményemet Perrie-ről. Ha találkozunk akkor inkább megtartjuk a tisztes távolságot.
Harry-vel úgy ahogy elvagyunk. Bár az elején megpróbált felszedni, de én nem engedtem neki. Utána megtalálta a jelenlegi barátnőjét, Tamarát. Nem találkoztam még a lánnyal, de a fiúk elmondása alapján kedves.
Eleanor az a lány, akivel mindent megbeszélhetek. Olyan mintha a nem létező nővérem lenne. Az első pillanattól kezdve elválaszthatatlan barátnők vagyunk.
Lou-val mindent megbeszélhetek. Már lassan tíz hosszú éve legjobb barátok vagyunk. Imádok vele hülyülni, beszélgetni, sétálni. Röviden megfogalmazva imádok vele lenni.
A nagy elmélkedésem közepette elaludtam.
Utána már csak arra emlékszem, hogy valaki az ágyamba rak. Lou volt olyan kedves, hogy felvitt a szobámba.
Másnap reggel tíz környékén keltem fel. Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd felöltöztem.
A nappaliból beszélgetést hallottam. Anya és Lou beszélgettek. Néhány szót meg is értettem belőle.
- Louis, ígérd meg, hogy vigyázol Emmára.
- Kate, megígérem, hogy egy haja szála sem fog meggörbülni a lányodnak.
- Örülök, hogy te.. vagyis ti vagytok neki.
- Tudod, hogy bármit megtennék azért, hogy boldog legyen.
- Igen, tudom... - nem igazán figyeltem már a beszélgetésükre. Inkább a konyhába mentem reggelizni. Készítettem magamnak egy szendvicset, majd felültem az egyik bárszékre és neki láttam a falatozásnak.
Épp végeztem mikor anya jött be.
- Jó reggelt! - köszöntem neki mosolyogva.
- Szia! Azt hittem, hogy még alszol.
- Már egy ideje fent vagyok, amúgy hol van Lou?
- Fent van a szobájában.
- Oké, felmegyek hozzá.
- Menj csak..
Sokáig vacakoltam az ajtó előtt, ugyanis bentről hangok szűrődtek ki. Louis El-lel folytatott videóhívást.
Végül úgy döntöttem, hogy bemegyek. Halkan bekopogtam és egy szabad után beléptem.
- Szia! Nem zavarok? - kérdeztem félve.
- Szia! Persze, hogy nem. Épp leakartam menni. Nem beszéltek addig?
- De, szívesen. - azzal Louis kiment a szobából. Néhány másodperc után oda ültem a laptophoz.
- Szia Eleanor! - köszöntem mosolyogva
- Szia Em! Mizu?
- Semmi különös, már várom a holnapot.
- Én is. Nagyon jó lesz, hogy itt fogsz lakni a villában. Legalább egy normális emberrel több lesz.
- Ezt, hogy érted? - olyan hülye fejet vágtam, hogy El elkezdett röhögni. Miután lenyugodott, folytatta.
- Csak az, hogy Daniella megint keveri a dolgokat.
- Mi van megint? -kérdeztem aggódva
- Az, hogy szerintünk megcsalja Liam-et Joe-val. Mikor rákérdeztem nála azt mondta, hogy nem ő csalja meg Liam-et hanem én Louis-t.
- Na neee...
- De igen. Most per pillanat áll a bál?
- Gondolom közted és Daniella között.
- Jól gondolod. De lécci ne mond el senkinek, még Lou sem tudja.
- Oké, nem szólok róla senkinek. De ha most nem haragszol akkor megyek csomagolni. Majd holnap találkozunk.
- Oké. Szólsz Lou-nak?
- Aha. Persze. Akkor szia!
- Köszi! Szia! Szeretlek!
- Én is! - azzal kimentem a szobából és Lou keresésére indultam.
Nem kellett sokáig keresnem, ugyan is a nappaliban ült és répát evett. :) Milyen meglepő. :)Halkan mögé léptem és megöleltem. Meglepődve nézett rám.
- Végeztetek?
- Igen és El kérte, hogy szóljak neked, hogy még vár téged. Mármint beszélgetni szeretne veled még.
- Oké. Köszi! Már is megyek. - azzal elindult a szobája felé én pedig az enyém felé vettem az irányt.
Elővettem a bőröndjeimet és a holnapi ruhám kivételével mindent elpakoltam. A bőröndbe raktam még néhány fényképet, egyet anyáékról, egyet magamról és egy családit, valamint a kedvenc plüss állatomat. Ezt még apától kaptam.
Apa nyolc éves koromban halt meg. Elütötte egy részeg sofőr és az orvosok már nem tudták megmenteni az életét. A baleset után teljesen összetörtem. A depis korszakomból Lou rángatott ki. A boldogságomat is neki köszönhetem.
Érzetem, hogy néhány könnycsepp végig folyik az arcomon. Gyorsan letöröltem őket és az órára pillantottam, ami öt órát mutatott.
Letámolyogtam a konyhába és találtam a hűtőn két cetlit. Az egyiket anya, a másikat pedig Louis írta. Anyáén ez állt:
Kincsem, Huch nem rég hívott. El kellett mennem dolgozni. Majd hívlak. Vigyázz magadra! Puszi: Anya
Lou ezt írta:
Em, elmentem sétálni. Majd jövök. Telefon nálam van, ha kell valami. Puxa: Lou :)
Mikor kidobtam a cetliket megcsörrent a telefonom.
Anya neve villogott a kijelzőn. Gyorsan felvettem.
- Szia Anya!
- Szia Em! Van egy rossz hírem.
- Mi az? - kérdeztem aggódva
- El kell utaznom Spanyolországba, egy ügy miatt.
- Oh.... értem. Mikor jössz?
- Nem tudom. Majd még hívlak! Vigyázzatok magatokra! Puszilom a többieket! Szeretlek! Szia!
- Oké. Átadom. Én is téged! Szia! - számíthattam volna erre. Anya a munkája miatt rengeteget utazik, ugyan is törvényszéki antropológus és szokott segíteni az FBI-nak is.
Végül is már megszoktam az évek során, hogy anya a munkája miatt az egyik pillanatról a másikra lelép.
Hat óra környékén ért haza Louis. Kicsit fáradtnak látszott. Gondolom összefutott néhány rajongóval.
- Hali! Mizu?- kérdeztem
- Szia! Semmi. Anyud?
- Éppen Spanyolország felé tart.
- Értem. Amúgy van egy hírem.
- Mi az?
- A 10-es géppel megyünk.
- Mármint ma?
- Igen, nem baj?
- Nem. - gyorsan felmentem a szobámba. Lezuhanyoztam, hajat mostam és átöltöztem.
Nyolc óra környékén hívtunk egy taxit, majd a reptérre mentünk. Hamar kiértünk és 10 előtt 20 perccel már fel is szállhattunk. Pontban tízkor indult is a gép. Körülbelül 1,5 óra alatt Londonba értünk.
A reptéren Eleanor, Tamara és a fiúk vártak minket.....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése